" Tegyük fel, hogy autót vezetsz, és egyszer csak egy stoppost látsz. Lassítasz, és felveszed. Lopva ránézel az órádra, hogy nem késel-e le emiatt a lassítás miatt a kitűzött programodról, és közömbösen nézel előre. A stoppos most bemutatkozik, és azt mondja neked,hogy ő Jézus Krisztus, és felajánlja, hogy segít a vezetésben.
Ebben a váratlan szituációban három magatartás lehetséges.
- Vagy azt mondod, hogy "kedves Jézus, ez a kocsi az enyém, én vezetem, és oda megyek, ahová én akarok. Szeretnélek megkérni, hogy ne szólj bele a vezetésembe."
- A második az, hogy "jó, nagyon örülök, hogy neked is van jogosítványod - nem is gondoltam volna, átadom a kormányt, cseréljünk helyet." Megtörténik a helycsere, de nemsokára megszólalsz, "most jut eszembe, hogy Magyarországon Te nem jártál földi életedben, tehát nem ismered jól az utat, én majd irányítalak, hogy mikor kell bekanyarodni, és merrefelé kell menni."
- A harmadik magatartás az, amikor azt mondod, "jó,nagyon örülök, teljesen rád bízom magam, föladom a programjaimat, időbeosztásomat, odamegyek, ahová Te akarod, és oda nem megyek, ahová Te nem akarod."
Ezt a harmadikat nevezzük önátadásnak, ami a keresztény hit lényege.
Meg tudod-e tenni ezt a lépést, hogy EGÉSZEN rábízzad életedet Jézusra?"
(forrás: Katona István: Élet a Lélekben - tanítások)
(forrás: Katona István: Élet a Lélekben - tanítások)
Az életátadás és akaratunk,életvezetésünk, önmagunk teljes "odaengedése" az Úrnak a megtérés fokozataiban egy döntő lépés.Persze a megtérésünk állandó a keresztény életben,állandó tökéletesedésre kell törekedni de mégis vannak jelentősebb állomások.Számomra a Szentlélek szeminárium jelentett pl. egy komoly segítséget ahhoz, hogy az életemet és döntéseimet az Úr Akaratához tudjam rendelni.
VálaszTörlés