Nagyon megy az idő. Tudom, hogy ez közhely, mégis ez durva. Tényleg. Régebben mondhattam, hogy jó, még elmegyek ide-oda, egyik lelkigyakorlatról a másikra, gondolkodom, elmélkedem.
Egy darabig ez elmegy. Most kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy vége a "gondolkodási időmnek", lejárt, 3-2-1 ... Sok rendnél általában 35 év a felső korhatár. Ez az egyik. Nem véletlenül. Minél idősebb az ember, annál nehezebben alkalmazkodik. Magam is érzem, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, hát hiába, öregszem :-)
Változik az ember.
Egyszer döntést kell hozni. Jobb ezt a lépést lehetőség szerint minél hamarabb, és nem elkapkodva meglépni. A saját érdekemben. A saját életem miatt.
Sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha az eljegyzett menyasszony is azt mondaná a vőlegényének, "Várjunk még ezzel, drágám!" "Jó, de meddig?"-lenne a válasz.
Így érzem magam, mint ez a kis figura az útelágazásnál. Parkolni is tilos a jelzőlámpáknál ...
Természetesen a bejegyzésekben leírtak rám is vonatkoznak, például a bátorság.
Az ember nem tudja a jövőjét. Nem tudom, mi lesz, hogy lesz, megtalálom-e a második otthonom. Nem is az a kérdés, hogy képes leszek-e rá, hanem hogy akarom-e. Újra és újra felmerül a kérdés, rá tudom-e bízni magam az Úrra. Mert ha az Úr hív valahová, valamilyen küldetést, feladatot ad, ahhoz megadja a kegyelmet is - mondják a tapasztaltabbak.
Egy darabig ez elmegy. Most kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy vége a "gondolkodási időmnek", lejárt, 3-2-1 ... Sok rendnél általában 35 év a felső korhatár. Ez az egyik. Nem véletlenül. Minél idősebb az ember, annál nehezebben alkalmazkodik. Magam is érzem, hogy egyre türelmetlenebb vagyok, hát hiába, öregszem :-)
Változik az ember.
Egyszer döntést kell hozni. Jobb ezt a lépést lehetőség szerint minél hamarabb, és nem elkapkodva meglépni. A saját érdekemben. A saját életem miatt.
Sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha az eljegyzett menyasszony is azt mondaná a vőlegényének, "Várjunk még ezzel, drágám!" "Jó, de meddig?"-lenne a válasz.
Így érzem magam, mint ez a kis figura az útelágazásnál. Parkolni is tilos a jelzőlámpáknál ...
Természetesen a bejegyzésekben leírtak rám is vonatkoznak, például a bátorság.
Az ember nem tudja a jövőjét. Nem tudom, mi lesz, hogy lesz, megtalálom-e a második otthonom. Nem is az a kérdés, hogy képes leszek-e rá, hanem hogy akarom-e. Újra és újra felmerül a kérdés, rá tudom-e bízni magam az Úrra. Mert ha az Úr hív valahová, valamilyen küldetést, feladatot ad, ahhoz megadja a kegyelmet is - mondják a tapasztaltabbak.
Először annak a döntésnek kell megszületnie az ember szívében, hogy egy életre elfogadja e a meghívást (ha már biztos benne, hogy van)Krisztushoz hűségben maradni.Bejegyzéseid alapján úgy érzem ez már bizonyság a szívedben. Az elkötelezettség megvan, csak a forma módja kérdéses. Emiatt nem kell hogy kérdésessé váljon maga a hivatás is:-)Nem kell egyből belépni egy rendbe, de ha már biztos, hogy tisztaságban szeretnéd leélni az életed, akkor érdemes elköteleződni esetleg magánfogadalommal, vagy a szűzek rendjén is érdemes gondolkodni.Ezek mellett a világi életedben meg tudod élni a hivatásod.Később tovább lehet lépni egy monasztikus, vagy kevésbé monasztikus vagy világban maradó életet engedő közösségbe: rendbe, világi intézménybe, vagy apostoli élet társaságába, ha az Úr oda vezet. Nem hiszem, hogy egy két év plusz miatt ne vennének be, addig tudsz még imádkozni, gondolkodni, ismerkedni, de az elkötelezettséggel (magánfogadalom)a kegyelmek növekedhetnek saját és az Egyház életében.Az a lényeg, hogy Isten Akaratát megtaláljuk életünkben, Ő nem kíván tőlünk többet, mint amit adni tudunk, de azt mind:-)Nem kell például hagyományos apácának lenni mindenkinek elzártságban imádkozni, főleg a mai világ új evangelizációs szükségében ezért alakultak nyitottabb közösségek.Azt időben meg fogod tudni, mire hív az Úr, ha valóban keresed.A kormány mozgásban legyen, ez a lényeg.Az elkötelezettség lehetőség szerinti alsó szintjét viszont tényleg meg kéne lépni, ha ennek van valami gátja azt érdemes kideríteni, mi oka lehet, személyes és közbenjáró imában.
VálaszTörlésMa a prédikációban az atya arról is beszélt, hogy manapság az emberek mennyire nem tudnak, vagy mernek elköteleződni.A házassággal, gyermekvállalással sokszor hosszú ideig várnak, ami már olyan következményekkel jár, amely az egész nemzetre nézve negatív.Talán ez amiatt is lehet, mert arra tekintenek főleg, hogy mire mondanak nemet és nem arra, hogy mire igent.Aki házasságot köt, az egyvalakire igent mond és mindenki másra nem. Aki pl. pap lesz, az igent mond Isten hívására és nemet a házasságra.
VálaszTörlésAzt ígérte Jézus, hogy nagyságrendekkel többet kapunk, ha az Ő Országát keressük elsősorban és akár életünket is áldozatul adjuk; már itt a Földön minden szükségeset megkapunk és majdan a dicsőség koronáját. Úgyhogy megéri belevágni:-)