Keresd minden nap, melyek azok a - sokszor kicsiny - lehetőségek, amelyekben te valamiképp "életedet adhatod" másokért, amelyekben örömöt szerzel másoknak. Mindezt Isten iránti szeretetből.(Te szereted Istent? Én igen :-) Például:
- végighallgatsz valakit, aki nem szimpatikus számodra;
- vagy teljesítesz egy kérést, amelyre nem volna kedved;
- vagy rámosolyogsz valakire, akire eddig nem mosolyogtál. (két ember között a legrövidebb út a mosoly :-)
(Tomka Ferenc atya Találkozás a kereszténységgel c. könyvében sok "feladat" van, hogy szeretetünket egészen konkrét tettekkel tudjuk megvalósítani.) Igyekszem arra törekedni, hogy minden nap legalább egyetlen dolgot tegyek másokért, legalább egy dologgal örömet szerezzek... Este jó visszagondolni a napomra, hogy sikerült-e megvalósítanom.
Nem tudom, mi van még a listában - majd alkalomadtán előveszem a könyvet - de ez egy kicsit úgy tűnik, mintha nekünk csupa olyan dolgot kellene tennünk Isten iránti szeretetből, ami nincs ínyünkre. A keresztény élet azért nem ilyen:-) Persze előfordulhatnak ilyen helyzetek, de csak akkor van értelme a nem tetsző helyzetekben helytállni, Isten szeretetét tükrözni, ha az tényleg szívből jön és egyezik az Úr Akaratával abban a helyzetben.A felesleges mártírkodásnak, mondván én szent akarok lenni, nem sok értelme van szerintem, abba előbb utóbb tönkremegy az ember. Az önfeláldozó agapé szeretet az elérendő szint tényleg, de úgy kell szolgálnunk, szeretnünk mindenkit, hogy közben nekünk is életben kell maradnunk, addig mindenképp, amíg az Úrnak szüksége van ránk itt a Földön.
VálaszTörlésIgazad van Philoméla, a keresztény életünkben nem mártírkodunk. Ezek a helyzetek apró felajánlások, apró áldozatok, amiket azért vállalok - a helyzettől függően - mert szeretem az embertársamat.
VálaszTörlésSokszor szoktam a visszájáról nézni a dolgokat. Nekem is jólesik, ha valaki időt szakít rám, ha valaki rám mosolyog, vagy megcsinálja, amit kérek tőle. Ez segít, ha úgy gondolkozok: én hogyan éreznék az adott helyzetben?
Ez így helyes is, a keresztényeket arról lehet felismerni, hogy szeretettel vannak egymás iránt.De elsősorban akkor tudjuk a másikat helyesen szeretni, ha előbb önmagunkat helyesen szeretjük így tudnunk kell, hol vannak határaink. Amit írtam, főleg magamból kiindulva írtam, mert életemben voltak olyan szakaszok, hogy kitettem a lelkemet a család ill. közösség érdekében közben én mentem rá. Teherbíró képesség függvénye is, ki mennyit bír és mit kíván tőle az Úr ehhez képest, ezt mindenkinek magának kell tudnia. Az alaphelyzet persze az amit Te írsz:-)
VálaszTörlés