Erzsébet nővér közösségünkben követi Krisztust és szolgálja Egyházát. Erről a döntéséről kérdeztük az ünnepi szentmise után, amely során “igen”-t mondott az Úr hívására: Kérdés: - Hogy ismerted fel, hogy Isten a megszentelt életre hívott?
- Talán 14 vagy 15 éves voltam, amikor egy könyv olvasásakor belémnyilallt az örömteli felismerés: Isten hív engem. Azt akarja, hogy csak neki szolgáljak. Csak a csodálkozás volt a meghívás fölött érzett örömnél nagyobb.
Kérdés: - Miért éppen a „Krisztus Ügye” közösségére esett a választásod?
- Az “Ügyet” az akkori káplánunk révén ismertem meg, akinek elmeséltem, hogy arra a meggyőződésre jutottam, hogy Isten hív engem. Miután az atya elmesélt egy-két dolgot az “Ügy” közösségéről, úgy éreztem, hogy habár nem mindent értek, mégis oda hív az Úr. Nem is igyekeztem tovább azon, hogy valamilyen más rendet megismerjek, hanem arra fordítottam az energiámat, hogy az “Ügyet” megismerjem.
Kérdés: - Mi segített abban, hogy “igent” tudjál mondani?
- Természetesen ezt az első, önkéntelen és örömteli “igent” még számtalan döntésnek kellett követnie, hiszen a gimnázium elvégzése után még tovább is tanultam. Azt hiszem, ami ezekben a belépés előtti években a legnagyobb segítség volt számomra, az a napi szentmise és a zsolozsma imádkozása és az egyre szorosabb kapcsolat az “Ügy” lelki családjával.
Kérdés: - Mit csinálnak azok, akiknek a megszentelt élet a hivatásuk?
- Istennek szentelt életet élni azt jelenti, hogy minden erőnket, időnket, tehetségünket és képességünket, a nap minden óráját, értelmünket és érzelmeinket Isten kizárólagos szolgálatába állítjuk és szeretetből alárendeljük az Ő akaratának. Ahogy Mária, egészen oda akarjuk ajándékozni magunkat Istennek és embertársainknak. A Szűzanya példája különösen is fontos számunkra, nővérek számára: ahogyan ő csendben, feltűnés nélkül szolgálta Isten terveit, úgy szeretnénk mi is szeretettel mindazoknak a szolgálatára állni, akiket Isten ránk bíz. Ezáltal sokak “lelki” anyjává válunk.
Kérdés: - Milyen többletjelentése van a fehér kórusruhának, amit a szent liturgia során viseltek?
A sokféle jelentése közül talán csak kettőt említenék. Először is, Isten imádásának a jele, amint a Jelenések könyvében is olvashatunk a fehér ruhás seregről, amely a Bárány trónjaelőtt áll. Másodszor a test, a lélek, a szív és a szándékok tisztaságának a jele. A kórusruhát a szüzességi fogadalom letételekor kapjuk, s ennek a szűziességnek egész életünket meg kell határoznia. Nem pusztán arról van szó, hogy nem házasodunk meg, hanem hogy azon igyekszünk, hogy Isten valóban szívünk, lelkünk és akaratunk Ura legyen.
Kérdés: - Mit mondanál olyan fiataloknak, akik keresik az igazsághoz, Krisztushoz vezető utukat?
Legyetek becsületesek, hallgassatok a lelkiismeretetek szavára! Aki valóban nyitott szívvel az igazságot keresi, az meg fogja találni. Tudjátok, hogy ez az élet több, mint a saját jólétünkről való gondoskodás vagy az élvezetek keresése. Az ember ennél sokkal többre van teremtve. Habár az objektív igazság létét sokan megkérdőjelezik, az nem jelenti azt, hogy az nem létezik. S aki őszinte és kész arra, hogy a megtalált igazságnak el is kötelezze magát, az valódi és mélységes boldogságot fog találni.
Kérdés: - Mit üzensz azoknak, akik hivatást hordoznak szívükben?
- Bízzatok abban, hogy Isten ismer Benneteket, szeret Titeket és a legjobbat akarja Nektek. Senki sem tudja jobban Nála, mi szolgál a boldogságotokra. Ezzel a bizonyossággal a szívedben fordulhatsz hozzá és kérheted Tőle, hogy adjon Neked világosságot. S ne félj erről a kérdésről egy pappal vagy szerzetesnővérrel beszélni!
Keresd a szentségimádásban, a gyakori szentmisében és szentáldozásban Isten közelségét! Apró önmegtagadások által akaratodat és érzéseidet ajánld egyre inkább az Úrnak, hogy ezáltal, ha a pillanat eljön, képes legyél Isten felismert akaratát követni!
(forrás: "Krisztus Ügye" Lelki Család )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése