MOSOLYOD
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
De jó ezt most olvasni, főleg a végét… EGÉSZEN friss élmény: rámosolyogtam valakire, és nem viszonozta. És ISTEN KEGYELMÉBŐL nem keletkezett bennem tüske emiatt!!! Időt kell adni, a mosolyra is.
VálaszTörlésNekem is mindig vannak emberek, akikre képtelen vagyok rámosolyogni. És nekem is szükségem van az időre részükről.
Szerintem a vége azt is jelentheti, hogy nemcsak a szeretetlenség jele az, ha valaki nem tud a másikra visszamosolyogni. A fölényes mosoly, az hogy én most keresztény vagyok és megmutatom neked, hogy mennyire örömteli ez az út...hát ez nem visz előre mindig... Ennek a mosolynak szeretetből fakadónak és önzetlennek is kell lennie. A feltétel nélküli szeretetre jó törekedni Isten és embertársaink felé. Esetleg meg is lehet kérdezni a szeretet megnyilvánulásaként, hogy a másiknak mi lehet a problémája, ami miatt nem úgy reagál, mint várható lenne. Alapvető persze, hogy mindenkire sugározni kell Isten szeretetét, de a kompassió is fontos. Minden helyzet egyéni, az adott szituációban a felek helyzetétől is függ. Egy közösségben van úgy, hogy valakinek nehezebb feltételei vannak, ezt nagyban segíthetik a testvérek, hogy esetleg javuljon. Fel kell ismerni, kikutatni, hogy mi van a háttérben, mire van igazából szüksége a másiknak. Jézus sem mosolyogva vitte a keresztjét, bár szeretettel.
VálaszTörlésPersze, hogy nem szeretetlenség. Sőt.
VálaszTörlésDe én például nem tudnám szavakkal elmondani, hogy miért nem tudok mosolyogni bizonyos személyekre, ha megkérdeznék se. Bennem megvan a válasz, de nem nagyon szavakba önthető. Amikor az egyikük megkérdezte, nem tudtam válaszolni, de ő azóta is mosolyog rám, s ez jólesik, ha (még?) nem is tudom viszonozni. Én azt gondolom, hogy őszintén mosolyog, de ha nem, akkor meg az erőfeszítése esik jól.
Sajnos én nem vagyok mindig ilyen kitartó a mosolyban. Pedig a kitartó mosoly olyan, mint egy ima a másikért, ami benne is, bennem is gyümölcsöt hozhat.
Lehet, hogy ez már a "másodlagos stressz" vagy "burning out" jele lehet? :-)Azt nem írtam korábban, hogy a kompassió, együttérzés mellett bölcsesség is szükséges, nehogy aztán a másokon segíteni akaró keresztény - pláne ha hivatásos - maga is kezelésre szoruljon:-)Rendszeres belső töltekezés, ima stb. a belső egyensúly elérése és megtartása után már könnyebb a mosoly is.:-)
VálaszTörlésSzerintem a mosoly nem kötődik ilyen okokhoz, mint „segíteni akarás” vagy keresztény mivolt. Ennél sokkal egyszerűbb. Belső reflex, lélekrezdülés. Amit kivált valaki vagy valami, vagy egy helyzet, de semmiképp sem akaratlagos, hanem ajándék a mosolygó számára is. És nem csak a keresztényeké, én úgy gondolom.
VálaszTörlésSzerintem egy „hivatásos” (mondjuk egy pap vagy lelkipásztor?) se azért mosolyog, mert az „munkaköri kötelessége” lenne, hanem mert benne megmozdul valami, ami kiül az arcára.
Én ezért nem is hiszek abban, hogy létezne „nem őszinte mosoly”. Hiszem, hogy mindig őszinte, mindig belső tartalomból fakad.
Ha eröltetetett,akkor nem is mosoly,hanem színjátszás!Ma reggel eldöntöttem,mindenkire mosolyogni fogok..és úgy lett..mosolyt kaptam cserébe...kellemesebb lett a napom...
VálaszTörlés