Sokat gondolkozom mostanában a Krisztussal való találkozáson. Ott vagyunk a templomban, és a pap szavaira a pici kis kenyérből Jézus valóságos teste, a kevés kis borból pedig Jézus valóságos vére lesz. Ez azt jelenti, hogy Jézussal személyen találkozunk a szentmisében, nem emberi alakban, hanem a feltámadott Jézus kis kenyérben és borban van jelen istenségével, és emberségével, testével és vérével, egészen és osztatlanul.Ezt Eukarisztiának, vagyis Oltáriszentségnek mondjuk: az Úr Jézus valóságos teste és vére a kenyér és a bor színe alatt.
Az Úr Jézus az utolsó vacsorán rendelte el, hogy testével és vérével tápláljon minket és jelenlétével építse az egyházat.
Aki testileg és lelkileg is felkészült Jézus fogadására, az magához veheti ŐT az áldozásban.
Számomra ez a hit ajándéka, felfoghatatlan csoda, ami már teljesen meghaladja az én emberi gondolkodásomat, az emberi képességeimet. Valaki mondta egyszer, hogy talán jobb is, hogy nem értjük, mert meghalnánk a szeretettől…
Valami nagyon mélyet, valami természetfelettit, békét, nyugalmat, szeretetet érez az ember ilyenkor. Az Úr hozzánk költözik, és bennünk lakik.
Mekkora csoda! Köszönöm Uram! Amen.
„Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.” Aztán fogta a borral telt kelyhet, hálát adott, odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem.” (Máté 26,26-28.)
Végül meghagyta nekik: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (1 Kor 11, 23-26)
Nekem is ugyanezt mondta az első lelkiatyám régebben, hogy jobb, hogy nem tudjuk felfogni az Eukarisztiát, mert belehalnánk.
VálaszTörlésA legtöbbször csak a hit fényében értjük, de néha megadatik az átélés! A megtérésem óta (8 éve) egyetlenegyszer éltem át igazi találkozást az Oltáriszentségben jelenlévő Úrral. De azt hiszem, az elég volt arra, hogy az Oltáriszentségben való hitem egy életen át kitartson.