Milyen igaz! :-)

"... mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12,32)

HIVATÁS

Az Istenre hagyatkozó emberek jellemzői 1.

„Számos életrajzot és visszaemlékezést olvastam olyan emberekről, akik teljesen Istenre bízzák magukat. Életútjuk rendkívül különböző: vannak köztük katolikusok és protestánsok, papok, szerzetesek és világiak, férfiak és nők. Az élethez és Istenhez való viszonyulásuk mégis jellegzetes hasonlóságokat mutat.” – Egy felnőttként megtért egykori ateista meglátásai.

• Elfogadják a szenvedést

A mennyei ember c. könyv beszéli el egy üldözött kínai keresztény, Jün testvér történetét. Heteken át kínozták, elektrosokkolták, éheztették, verték, körmei alá tűt szúrtak, végül egy akkora cellába kényszerítették, amelynek mérete alig haladta meg egy koporsóét. Másnap indítást érzett, hogy egy Szentírásért imádkozzék. Furcsa gondolat, hiszen sokan éppen azért voltak börtönben, mert bibliát találtak náluk – de azért elkezdett imádkozni. Másnap reggel az őr bedobott hozzá egy bibliát. „Térdre borulva zokogtam. A foglyoknak semmilyen keresztény könyvet nem engedélyeztek, Isten mégis küldött nekem egy Szentírást! Az Úr megmutatta, hogy az emberi gonoszság ellenére sem feledkezett meg rólam, és kezében tartja a sorsomat” – írja.

Sokan bizony másként ítélnénk meg ezt a helyzetet. A bibliás esetet talán nem is tekintenénk imameghallgatásnak, hiszen a leghőbb vágy, hogy elmúljék a testi szenvedés, nem teljesült. Jün testvér és a hozzá hasonlók azonban nagyon világosan látják, hogy nem a szenvedés a legnagyobb rossz, hanem a bűn. Nem keresik a szenvedést, olykor imádkoznak is a szenvedés enyhüléséért, de sokkal fontosabbnak tartják, hogy ne vétkezzenek, mint azt, hogy ne szenvedjenek. Legfőbb céljuk, hogy maguk és mások is a mennybe jussanak.

• Elfogadják a halált

Az Istenre hagyatkozó emberek élete a mennyországra irányul. Nem naptári években, hanem az örökkévalóságban gondolkodnak. Nem az a céljuk, hogy földi életük minél hosszabb legyen, hanem az, hogy a mennyországba jussanak és minél többeknek segítsenek oda jutni. S ha ezt Isten az életük megrövidítése által tudja legjobban elérni, azt is elfogadják.

Gereon Goldmann ferences atya Szárnyai árnyékában című könyvében lélegzetelállítóan írja le, hogyan menekült meg a haláltól a második világháborúban. Csodás megmenekülése felveti a kérdést: „és mi van azokkal, akik nem menekültek meg?” Goldmann atya bizonyára azt felelné: nem az volt az igazi ajándék, hogy Isten megmentette a haláltól – hiszen előbb-utóbb mindenkinek meg kell halnia –, hanem az, hogy így a nácik között folytathatta az evangelizálást. Később Japánban szolgált, ott érte a halál, amelyet – noha sok tennivalója lett volna még – bizonyára elfogadott, bízva benne, hogy Isten jót fog kihozni belőle.

forrás: Magyar Kurír

A Találkozás ...

Az utolsó évtized egyik legjobb keresztény filmje.
Öt ember bekényszerül egy útszéli vendéglőbe.
A felszolgáló maga Jézus!
Olyan kérdésekre kapsz itt választ, amit még te sem mertél eddig feltenni.

Közös esték életed hivatásáért

Lelkinap a Ferences Szegénygondozó Nővérek szervezésében

"Aki befogadja ezt a gyermeket ..."

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki

ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Lk 9,46-50

Elmélkedés:

A mai evangéliumból kiderül, hogy a tanítványok teljesen félreértik Jézus

követésének értelmét, s rangsort akarnak maguk között felállítani. Mindez

ugyanis azok után történik, hogy Jézus megjövendöli szenvedését és

felszólítja őket a kereszthordozásra. Jézus egy gyermeket állít példaképül

eléjük. A gyermeknek nincs hatalma, védtelen, s mások gondoskodó

szeretetére szorul.

De abban a tekintetben is félreértik Jézust a tanítványok, hogy egyeseket

ki akarnak zárni a közösségből, s megtiltják, hogy Jézus nevében jót

tegyen, azt gondolva, hogy kizárólag ők követhetik Jézust.

A Krisztus követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel fogadja

Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add

nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a

lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az

örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,

amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más

imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más

szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,

egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan

bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne

tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!

Napi útravaló a jezsuitáktól (pár perces elmélkedés)

Biblia olvasásának 5 szabálya

Egy másik blogon találtam rá, egy szerintem kiváló, röviden a lényeget közlő bejegyzésre a Biblia olvasásával kapcsolatban:

A Biblia olvasásának szabályai
1. Nyíltan olvassuk
2. Szeretettel olvasni!
3. Megkülönböztetett tisztelet
4. Személyesen nekem szól
5. Alázattal olvasni

Párbeszéd Isten és ember között - a Szentírás

Minden évben szeptember utolsó vasárnapján, idén szeptember 25-én ünnepli az egyház Szentírás vasárnapját. A biblia védőszentje, Szent Jeromos ünnepéhez, szeptember 30-ához legközelebb eső vasárnap a katolikus egyház különös figyelmet szentel a Szentírásnak.

Bár a Szentírást az Egyház mindig is kiemelten tisztelte, mégis csak a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései szenteltek neki külön ünnepet. A zsinat alkalmával történt először, hogy a világ püspökei a Szent Péter-bazilikában a főhelyre tették és a tanácskozások középpontjába állították a Bibliát. Az 1962 és 1965 között tartott zsinaton a főpapok testülete Dei Verbum címmel új szellemű határozatot fogadott el a Bibliáról, amely többek között arra szólítja fel a katolikusokat, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást.

A szentírásvasárnap megtartását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az elsők között rendelte el a világon. Kezdetben nagyböjt egyik vasárnapján ülték meg az ünnepet, később azonban áthelyezték szeptember utolsó vasárnapjára.

Ezen a napon a katolikus közösségek a templomokban kiemelt helyre teszik a Bibliát, és hálát adnak Istennek azért, hogy a szent könyvnek köszönhetően megismerhetik a Teremtő elképzeléseit és akaratát, a helyes erkölcsi értékeket és alapelveket; eligazítást és erőt meríthetnek belőle életük egész folyamán, és bizonyosságot arról, hogy az ember öröklétre kapott meghívást.

MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír

Egyszerűség, igénytelenség ...

Mostanában azt vettem észre, hogy mennyire egyszerűen élek, viszonylag igénytelenül. Nem hiányzik a választék, a sok-sok kínálat, hogy sokmindenem legyen. NEM. Kezdem észrevenni, hogy csak az alapvető dolgokra van szükségem, mind étkezésben, mind ruházkodásban, hogy legyen hol laknom.
Persze, azért vannak határok. Ne legyen túl igénytelen az ember, mert az nem jó. És azt is észrevettem, hogy mintha előkerültek volna a lelki dolgokkal kapcsolatos sokkal nagyobb igényeim. Mivel tévét egyáltalán nem nézek, többet tudok imában tölteni, meghallgatni a napi evangéliumot a jezsuitáktól (nagyon jó ám! pár perc naponta :-)

Felerősödött Isten megismerése iránti vágyam, Vele akarok foglalkozni, Vele időzni ...
Kifejezetten szeretnék sokkal több lelki olvasmányt olvasni, már ki vannak készítve :-)
De most újra nehéz időszak vár rám a tanulás miatt. Arról majd később írok.
Azt élem meg, hogy minél inkább keresem, valóban annál közelebb jön Jézus...
Ez a kép is ezt fejezi ki, amit idetettem. Ez tükrözi most a legjobban a lelkiállapotomat.

A szék ...

A következő történet közelebb vihet bennünket az imádság értelméhez:

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. „Biztosan várt már engem” – szólalt meg.

„Nem, kicsoda ön?"

„Én vagyok az új segédlelkész - válaszolt a fiatalember.

„Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"

A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.

„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi istentiszteleten hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...

Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig". Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."

Így aztán, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."

A lelkészt nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.

„És békésen távozott?" - kérdezte.

„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

Pio atya imája szentáldozás után

• Maradj velem Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudom, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.
• Maradj velem Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy el ne essek annyiszor.
• Maradj velem Uram, mert Te vagy az én életem és nélküled csökken az én buzgóságom.
• Maradj velem Uram, mert Te vagy az én világosságom és nélküled a sötétségben vagyok.
• Maradj velem uram, hogy megmutasd nekem a Te akaratodat.
• Maradj velem Uram, hogy haljam a Te hangodat és kövesselek.
• Maradj velem Uram, mert nagyon akarlak szeretni és mindig veled lenni.
• Maradj velem uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád.
• Maradj velem Jézus, mert bármilyen szegény is a lelkem, azt kívánom a Te számodra a vigasz helye a szeretet fészke legyen.
• Maradj velem Jézus, mert már késő van és a nap lenyugvóban, múlik az élet közeledik a halál, az élet az örökké valóság és szükséges, hogy megkettőzzem az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon. Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek a szenvedések és mennyire szükségem van Rád a számkivetésnek ezen az éjszakáján.
• Maradj velem Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. Tedd, hogy úgy megismerjelek, mint a tanítványok, a kenyérszeléskor, vagyis az eucharisztikus egyesülés legyen a világosság, mely fenntart engem és egyetlen boldogsága legyen szívemnek.
• Maradj velem Uram, mert amikor jön a halál akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is valójában, a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.
• Maradj velem Jézus, nem kérem a Te isteni vigasztalásodat mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.
• Maradj velem Uram, Téged kereslek a Te lelkedet, a Te szereteted, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Tégedet és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeretni Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szeresselek az örökkévalóságban.

Pietrelcinai Szent Pio atya 2.

Pietrelcinai Szent Pio atya 1.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Pietrelcinai Szent Pio
Pietrelcinai Szent Pio
Életrajzi adatok
Teljes név	Francesco Forgione
Cím	kapucinus szerzetes
Született	Pietrelcina, 1887. május 25.
Nemzetiség	olasz
Elhunyt	San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.
Munkássága
Vallás	római katolikus

Francesco Forgione (Pietrelcina, 1887. május 25. – San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, 2002-ben pedig szentté avatták.

Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Élete 1.1 Vallásos légkör 1.2 Szerzetesség 1.3 A stigmák előjelei 1.4 San Giovanni Rotondóban 1.5 Rendkívüli jelenségek 2 Magyar vonatkozás 3 Forrás

Élete

Francesco Forgione 1887. május 25-én látta meg a napvilágot a dél-olasz, Sanvio tartománybeli kisvárosban, Pietrelcinában, Grazio Mario Forgione (1860–1946) és Maria Giuseppa de Nunzio Forgione (1859–1929) második gyermekeként. 4 testvére közül volt egy bátyja: Michele, és három húga: Felicita, Pellegrina, és Grazia (aki később apáca lett). Szülei állatokkal foglalkoztak, pásztorkodással keresték meg a betevőre valót. A közeli Szent Anna kápolnában keresztelték meg, ahol később ministrált is. 10 éves koráig állatőrzéssel foglalkozott, ami késleltette tanulmányai megkezdésének idejét. Egyszerű életet éltek, de későbbi visszaemlékezéseiben ezt írta: "családunkban nehéz lett volna tíz lírát találni, de sohasem hiányzott semmink se."

Vallásos légkör

Pietrelcina vallásos város volt, ahol az év összes ünnepnapját megtartották és a szenteket is nagy tisztelet övezte. Francesco szülei gyakran meséltek gyermekeiknek bibliai történeteket, és gyakran tanulmányozták a Szentírást. Úgy tartják, hogy Francesco gyermekkorától kezdve látta Jézust, Szűz Máriát és az őrzőangyalát, és beszélgetni is tudott velük, és amíg gyermek volt, meg volt róla győződve, hogy erre mások is képesek. 12 évesen részesült az elsőáldozás és a bérmálás szentségében.

Szerzetesség

Fiatal korában gyakran voltak mennyei látomásai és elragadtatásai. 1897-ben, az elemi iskola harmadik évének befejezése után egy adományokat gyűjtögető kapucinus szerzetessel való beszélgetést követően fogalmazódik meg benne a gondolat, hogy szerzetesnek áll. 1903. január 6-án belépett a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, ahol ugyanebben a hónapban öltötte föl a ferences habitust és kapta a Frater Pio nevet (=Pio testvér). Novícius korában állítólag gyakran érték támadások a Gonosztól, aki egy esetben egy vörös szemű, fekete kutya képében jelent meg egy éjszaka a cellájában.

A stigmák előjelei

1910. augusztus 10-én Beneventoban pappá szentelték. Az ezt követő években kezdett erős fájdalmat érezni azokon a helyeken, ahol később a stigmák megjelentek: tenyere közepén, talpán és a mellkas egy pontján (Vö. 1911. szept. 8-án írt lelki vezetőjéhez levelét, in: Pio atya levelei. MÉCS, Budapest, 2008., 28-29. old.). A fájdalom intenzitása bizonyos helyzetekben nőtt, máskor csökkent. Ezen fájdalmaknak hatására egészségi állapota megromlott, ezért otthon maradhatott. Ezen idő alatt iskolában tanított és naponta tartott prédikációkat.

San Giovanni Rotondóban

Fiatalon, kezein a stigmákkal

1916. szeptember 4-én Piót San Giovanni Rotondóba helyezik, a Gargano hegyekbe. Vele együtt 7 atya működött a kolostorban. Katonai szolgálatát leszámítva haláláig itt élt. 1918. szeptember 20-án imádság közben megjelennek kezén, lábán és oldalán a stigmák. Értelmüket látomás tárja fel Pio számára: Krisztus társa lesz a szenvedésben. A stigmák néhány héttel Pio halála előtt teljesen eltűntek testéről. A San Giovanni Rotondóban való tartózkodása alatt meglátogatta őt a fiatal pap Karol Jozef Wojtyła (a későbbi II. János Pál pápa), akinek állítólag megjósolta, hogy pápa lesz.

Rendkívüli jelenségek, magyar vonatkozások és a források:

Wikipédiában

Az Úr gyengéd szeretetének jelei vagyunk ...

A megszentelt nőket nagyon különös módon hívja az Úr, hogy az Ő gyengéd szeretetének jelei legyenek az emberiség számára.
Vita Consecrata, 57


Consecrated women are called in a very special way to be signs of God's tender love towards the human race.
Vita Consecrata, 57

My Journey into Religious Life

Szociálpolitikusból örökfogadalmas szegénygondozó

A ferencesek nagy családjának egyik magyar hajtása, a szegénygondozó nővérek közössége szeptember 17-én Szécsényben, a ferences templomban tartott ünnepi liturgia keretében új örökfogadalmas nővérrel gazdagodott, Hajós M. Ágnes személyében.

E szerzetesi közösséget 1927-ben Oslay Oswald ferences, Páhok Mária Franciska és Kroumann Mária Magdolna alapította. A Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációjának célkitűzése, hogy a társadalmi és egyházi körülmények figyelembevételével minden lehetőséget mint Istentől ajándékozott eszközt ismerjen fel és a legszegényebbek szolgálatára hűségesen használjon. Az e szerzetesi közösséghez kapcsolódó, Egri Norma néven ismertté vált szegénygondozó módszer és mozgalom gyorsan elterjedt az egész országban. 1936-tól már a ferences lelkiséggel és Isten személyes szeretetét hordozó krisztusi szolgálattal 43 településen 250 nővér keresete fel az elesett embereket.

A szegénygondozó nővérek közössége a rendszerváltozáskor, 1990-ben Esztergomban alakult újjá; itt található az anyaházuk is. Szécsényben és Siófokon is szolgálnak nővérek, akik arra szentelik életüket, hogy alapítóik nyomán a mai kor körülményei között hirdessék az üdvösség örömhírét a testi–lelki nyomor fogságában sínylődőknek, és reményt vigyenek azoknak, akik nehéz szociális helyzetben vannak.

Az örökfogadalmát most letevő Ágnes nővér Budapesten született és nevelkedett nyolc testvér között, második gyermekként. Mindig nagy ajándéknak tekintette a szeretetteljes családi környezetet. Főiskolai és egyetemi tanulmányai után a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben kutatóként dolgozott; szabadidejében sokat sportolt, zenélt, kirándult és hitoktatott.

Hét éve léptett be a ferences szegénygondozó nővérek szerzetesrendjébe. A rend különböző házaiban hosszabb-rövidebb időt töltött, jelenleg Szécsényben a rendhez tartozó Ferences Betánia Idősek Otthonát vezeti.

„Nagy boldogság számomra az örökfogadalom – mondta Ágnes nővér a Ferences Sajtóközpontnak. – Ez az, amire már évekkel ezelőtt várakoztam, hogy életemet ünnepélyesen és egészen Istennek ajándékozzam. Így menyasszonya lehetek annak a Jegyesnek, aki életét egészen nekem adta. Megtapasztaltam egész életemben, hogy Isten szeretete körülvett, vezetett és óvott. Kezdve szüleim szeretetétől, egészen a mai napig. Megtapasztaltam, hogy ajándék az életem, hogy Isten tartja kezében, hogy számít rám, hogy szeret.”

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

A 10 éves
Meglepetés Színház
társulata
szeretettel meghív

bibliai rögtönzések

című interaktív
előadására.

Ideje: 2011. szeptember 25-én, este ½ 7 órakor.

Helye: a Szent József ház színházterme.

(III. Kórház u. 37. a Flórián üzletház mögött.)

A rögtönzők „életre keltik” a Bibliát

a közönség kívánsága szerint.

Minden korosztálynak ajánlott.

Az előadás ingyenes, de szívesen vesszük és megköszönjük színházunk támogatását.

Játékmesterek:

Molnár Ildikó, Nyáry Péter, Potzner Irén,

Selmeci Tünde, Timár Béláné-Zsu

www.meglepetesszinhaz.hu

Az éltető CSEND ... (3.)

Teresita nővér 104 éves ... és BOLDOG! :-)

Teresita nővér, spanyol ciszterci rendi szerzetes szeptember 16-án ünnepelte 104. születésnapját. Ajándékot is kapott erre a napra: egy levelet XVI. Benedek pápától.

Klauzúrás nővérként rekordot állított fel hosszú életével: 85 éve él a kolostor falai között. A madridi Ifjúsági Találkozó előtt felfedte nagy vágyát, hogy találkozhasson a Szentatyával. Fratini érsek, pápai nuncius néhány órával később már közölte is vele a jó hírt: augusztus 20-án lehetősége lesz rá. Megható találkozás volt: a 104 esztendős nővér kísérőjét a pápa felismerte, mert korábban munkatársa volt a Hittani Kongregációban, amelynek Ratzinger bíborosként a prefektusa volt – számol be az eseményről a Zenit hírügynökség.

A vatikáni államtitkárság tanácsosa által aláírt levélben a pápa bátorította a nővért, hogy Krisztusban gyökerezve továbbra is maradjon a hit, a remény és a szeretet lámpása, ezzel tanúsítva a világ előtt, hogy az élet teljessége van abban, ha örömmel teljesítjük Isten akaratát.

Teresita nővér 1908-ban született, szinte egész életét egy Madridtól 100 kilométernyire északkeletre fekvő kolostorban töltötte Guadalajar körzetében. Tizenkilenc évesen lépett be a zárdába, éppen azon a napon, amikor Joseph Ratzinger megszületett: 1927. április 16-án. Húsz éven keresztül a kolostor vezetője volt, ebben az időszakban kilenc társával együtt írtak egy könyvet ¿Qué hace una chica como tú en un sitio como éste? (Mit keres egy hozzád hasonló lány egy ilyen helyen?) címmel.

Idén augusztus 20-án életében másodszor hagyta el a zárda falait, hogy találkozzon Benedek pápával. Először a spanyol polgárháború (1936-1939) idején kellett kilépnie a kolostorból, akkor a drámai események kényszere miatt.

(forrás:Magyar Kurír)

Az éltető CSEND ... (2.)

"Ha azt akarod, hogy egészen összeszedhesd magad, vonulj vissza hálófülkédbe, zárd ki a világ zaját, amint írva van, nyugvóhelyeteken szálljatok magatokba.

A cellában megtalálod azt, amit odakint gyakran elveszítesz.
...
A csöndességben és a nyugalomban halad előre az istenfélő lélek, ott tanulja meg mindazt, ami az írásokban rejtőzik; ott akad rá a könnyek patakjára, amelyben éjszakánként megmosdik és megtisztul; hogy teremtőjével mind bizalmasabb kapcsolatba kerüljön.
...
Zárd magadra az ajtót, hívd magadhoz Jézust, akit szeretve szeretsz.
Maradj vele celládban:
mert máshol nem találhatsz akkora békességet.
Ha nem mennél ki, és nem nyitnád meg füledet
a világban folyó haszontalan beszédre,
az áldott békében jobban elmerülhetnél.
Mihelyt új hírek hallásában keresed örömöd,
föltétlenül megzavarodik szíved nyugalma."

(forrás: Kempis Tamás: Krisztus követése)

Uram, Tehozzád futok ...

Az éltető CSEND ... (1.)

"Jöjjetek félre egy csendes helyre ... " (Máté 6,31)

Csendben történik a belső mozzanatok megfogalmazása. Találkozunk önmagunkkal, Istennel, az élet és feladataink lényegével. A csend lehet meddő, ami csak puszta némaság, vagy lehet termékeny csend. Az igazi csendben már nem formálok gondolatokat, csak találkozom...
"Lelkem szorosan átölel ..." (Zsoltár 62,9)

• A csend rádöbbent az élet egyszerűségére, eltűnik a látszat bűvölete.
• A csend ellentéte a zaj. A zaj mindaz, ami elvon igazi önmagamtól, Istentől. Van:

1. Munkazaj - gépek, eszközök zaja: ez csak kifáraszt.
2. Szórakoztató ipar zaja: ez mérgező, fertőz, szétszór, kábít.
3. Belső lárma: ez a szívben, a gondolatokban keletkezik. Olyan, mint a talajvíz, ami esőzés után beszivárog s ihatatlanná teszi, megzavarja azt a tiszta vizet, amely a kút mélyéről fakad.
4. Aktivizmus: nyüzsgök, ügyködöm, programról programra rohanok, anélkül, hogy feldolgoznám, magamévá tenném az élményeket. A felszínen látszólag élek.

Ef. 4,18 "Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől."

Aki lármában él (fülében zúg a zaj, a hírek, a pletykák, a sorozatfilmek, az információk sokasága) azt sikoltja, hogy "én még életemben nem hallottam semmit, még az igazságból nem láttam semmit, még nincsen igazi találkozásom sem magammal, sem másokkal, sem Istennel."

Az ilyen ember sivataggá tette a saját szívét. Ne várj tőle semmit, fertőz, kifoszt, ha megszólal csak összezavar. Irtózik a csendtől, fél az egyedülléttől. Folyton valami kell szóljon, mozogjon mellette, ha nem, akkor babrálja a telefonját, a számítógépét, stb.

A beszéd: az a kulcs, amellyel megnyitjuk vagy bezárjuk egész belső világunkat. A szív bőségéből beszél a száj.

A CSEND nem öncélú érték. Azért csendesedünk el, hogy önmagunkkal, az értékekkel, Istennel találkozzunk s azért szólalunk meg, hogy személyiségünk titkát megosszuk, Istent megvalljuk.

• A csend a belső élet forrása. Azért vagyok csendben, mert Istenben gyökerezem.
• Azért vagyok zajos, mert bizonytalan, nyugtalan, örömtelen vagyok, mert egyedül vagyok, nincs élő kapcsolatom.
• A csendben Isten lakik.
• A csend - megtanít különböztetni, a valóságot felismerni.
• A csend olyan, mint amikor az iszapos folyó letisztul ...
  

forrás:
A Mustármag közösség honlapja

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Loyola Café megnyitója ma este

Örökfogadalom (3.) a magyar Don Bosco Nővéreknél

Nagy örömmel tudatjuk, hogy Păduraru Agneza szalézi nővér szeptember 10-én 16 órakor a mogyoródi római katolikus templomban letette szerzetesi örökfogadalmát a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményébe.
Ági nővér 1978. november 30-án született Bacău (Bákó) városában, Romániában, nyolcgyermekes családban. A legnagyobb ajándék számára szüleitől a testvérei. 2005-ben tette le első fogadalmát Contra di Missaglia-ban (Olaszország). Nővéri éveit Mogyoródon és Pesthidegkúton töltötte.

Az örökfogadalommal megerősíti azt az elhatározást, amit hite szerinte a Jóisten ültetett el a szívében évekkel ezelőtt, hogy örökre őhozzá tartozik. Hivatását Isten ajándékának tekinti.

forrás: szaleziak.hu

We Are Catholic.

"Újuljatok meg lelketekben és elmétekben." (Ef 4,23)

Újítok. Igen, úgy érzem, időnként az embernek meg kell újulnia, testben - lélekben. Új időszak jön. Így kívülről nézve nem mintha túl nagy változás lenne az életemben. Egyszerűen csak törekedni szeretnék a megújulásra, ezért is gondoltam, hogy hátteret váltok.
KÉK lesz. A kékről első hallásra a kék ég, a tenger, a tisztaság jut az eszembe.

"Kék az ég, és zöld a fű..." - hallhatjuk egy slágerben. Igen, a kék az ég és a tenger színe. Szimbolizálja a reményt, a hűséget, a bölcsességet, bizalmat, intelligenciát, becsületet, az igazságot, és a mennyet.
Kéket használunk a reklámokban a tisztaságot jelképező szimbólumokban, a levegőhöz, vízhez, repüléshez kapcsolódó dolgokban. (Kerüljük az ételeket, sütést-főzést reklámozó feliratoknál.)

forrás:
Színek jelentése

A hivatás teológiája

A téma, aminek bemutatására röviden vállalkozom: a hivatás teológiája. Arra gondoltam, hogy nemcsak a papi és szerzetesi hivatásról kell beszélnem, hanem általában a hivatásról, és annak körében kell elhelyeznem a papi és szerzetesi hivatást.

A második vatikáni zsinat érdekes mozzanata az, ahogy az egyetemes keresztény hivatásról szól. Minden hívő, keresztény ember meg van híva az életszentségre. Nemcsak azt mondja ezzel, hogy van általános és közös hivatás, hanem azt is, hogy mindenki egyéni hivatást is kap. Az életszentségnek egy sajátos, csak rá jellemző útját jelöli meg az Isten, és az ember ennek a hivatásnak betöltésével jut el az üdvösségre.

A hivatás általános értelme

Van a hivatás szónak egy általános értelme is. Azt gondolom, hogy a papi, szerzetesi hivatás mélységének megértéséhez is sok szempontot adhat. Közös emberi tapasztalatok megfogalmazásából induljunk ki. Két magyar írót szeretnék idézni.

Az egyik Tamási Áron. Az édesanyjának írt levélben szól arról, hogy milyen érdekesen vezette őt az Úristen egy egészen szokatlan hivatás felismerésére és betöltésére. Néhány sor ebből a levélből: „Nem illendő dolog az Istenre ráfogni mindent, ami velünk, vagy mással történik. De a jelen esetben mégis rá kell döbbennünk, hogy mily csodálatos az Isten csendes igazgatása, mellyel minden utat befödöz, csupán egyet hagy nyitva, hogy azután azon az egyen futhassunk az Ő akarata szerint.”Isten „befödözi előttünk az utakat”, amelyek máshová vezetnek, s azután azt az utat hagyja nyitva, amin futhatunk, hogy az Ő szent akarata szerint a pályánkat bejárjuk. Sajátosan szép emberi megfogalmazása a hivatásnak.

A másik Babits Mihály költői megfogalmazása, aki Istenben valaki olyant keres, aki nemcsak egy világrendet határoz meg, hanem neki is (a költőnek) rendelést ad. Versének címe: Az elbocsátott vad. „Már gyermekül vermébe ejtett, s mint bölcs vadász gyenge vadat, elbocsátott, de nem felejtett: szabadon sem vagyok szabad.”A költő keresztény családba született, egyházi gimnáziumban tanult, s mégis vad módjára bolyong a világban és kéri: vezessen hozzád a szabadság. Vezesse Istenhez a szabadság. Érdekes kép. Minden ember közös sorsának kivételes érzékenységgel megfogalmazott programja. Mindenkit „vermébe ejt az Isten”, mindenkit elbocsát, és mindenkit az ő útjának rendelésére terel. Mindez azért is érdekes, mert az ember, minden ember az egyetemes horizontot fogja át tekintetével. Nem a részre termett, hanem az egészre. És mégis a rész jut nekünk, embereknek. Ez hallatlan feszültséget jelent az emberi életben. A szívünk, az értelmünk, a vágyaink az egészre irányulnak, de az egész világ nem a mi birtokunk. Így hát valahol meg kell találnunk azt a részt, ami a miénk. Ez azt jelenti, hogy a többiről valamilyen értelemben lemondunk.

A hivatás kibontakozása

A gyermek még mindenhez közel van. Széles skálán mozognak feleletei a gyakorta feltett kérdésre: mi szeretnél lenni? A fiatal válasza egészen sajátos. Egyre több minden nem szeretne lenni, de az még kérdés, hogy mi lesz? A férfi a sok lehetőség közül egyet ragad meg, s a többiről lemond. Ha nem tud választani, akkor a legrosszabbat választja, mert lemarad nemcsak a részről, hanem az egészről is.

Az egészből csak egy rész a miénk. Egyszerű mondani, ma kirándulni megyek ide, egy hét múlva máshova, stb. Életünk azonban csak egy van. Így is mondhatjuk: egy életem, egy halálom! Nem mondhatom, hogy most ezt választom, s legközelebb a másikat, mert egyetlen életem van, s azt az egyetlen életemet egyetlen választásra tehetem rá. Mérlegelhetek, de egyszer el kell döntenem, hogy melyik részt választom.

Szép leírás az evangéliumban Mária és Márta története. „Mária a jobbik részt választotta.” (Lk 10, 42.) Ebben is kifejeződik, hogy részek vannak. Vagy ezt csinálja az ember, vagy azt. Mind a kettő jó, a másik sem rossz. Részek vannak a világban. Milyen megrendítő, hogy az egészre irányuló, vágyakozó ember be kell, hogy érje azzal a résszel, amit választott, vagy amelyik őt választotta. Mert valójában olyan a helyzetünk, mind azoké a szőlőmunkásoké, akik kimentek reggel, és várják, hogy valaki felfogadja őket. Fájdalmas a válaszuk: „Senki sem fogadott fel minket.” (Mt 20, 7) Az utolsó órában jött szőlősgazda még mindig talált embereket, akiket senki sem fogadott fel. Erre a történetre gondolva kérdezhetjük: a sokféle lehetőség közül, amit az emberi élet kínál, melyik az, ami engem szólít meg?A Kolosszei levélben van egy fontos mondat, amely ezt a valóságot mélyíti el: „Figyelj arra a szolgálatra, amely osztályrészed lett az Úrban, hogy azt betöltsd.” (Kol 4, 17.) Ezt üzeni Pál apostol Archipposznak. Nekünk is üzeni, minden embernek is, az Élet üzeni ezt nekünk. Egy szolgálatot kaptunk az Úrban, és arra kell a tekintetünket szegeznünk, hogy azt betöltsük.

Az a keresztény paradoxon, hogy miután ezt a szolgálatot az Úrban kaptuk, azért ha ezt betöltjük, akkor mégis a miénk lesz az egész. Akkor kerülünk legközelebb az egészhez, ha volt erőnk arra, hogy elforduljunk tőle, és egy csomó dologról lemondjunk. Ha ezt az ember végigjárja, akkor tulajdonképpen Krisztus halálának és feltámadásának misztériumába öltözik bele.

Az elvállalt hivatás

A hivatását elvállaló ember Krisztus megváltásának titkában részesül. A keresztet veszi magára. Minden hivatás kereszt. Erről szól Jézus: „Aki követni akar, vegye fel keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16, 24) Kinek-kinek megvan a saját keresztje. S mert a Szentléleknek sokféle ajándéka van, kinek-kinek a saját ajándékát kell komolyan venni. Jézus mondta: „Aki első akar lenni, az legyen az utolsó.” (Mt 20, 27.) Vagyis legyen a többieknek a szolgája. A hivatás felismerésekor és választásakor felmerül a kérdés: miért akarok egy hivatást elérni? Mert úgy gondolom, hogy akkor első leszek? Vagy azért, mert azt mondom, hogy ott még utolsónak is lenni boldogság lesz számomra? Minden hivatást úgy kellene választania, elfogadnia az embernek, hogy tudván tudja, hogy itt leszek a többiek szolgája. Nem azért választom, hogy első legyek, hanem azért, mert itt tudok legjobban szolgálni.

A hivatás: odaadott élet

Azt a szolgálatot kell megtalálnia az embernek, ahol úgy érzi, hogy a leginkább megvalósíthatja azt, amit az evangélium mond: „Aki az életét megtartja, az elveszíti, aki az életét odaadja, az megtalálja.” (Mt 10, 39)Odaadni! Azt kell megtalálni, hol adhatom oda csakugyan az életemet, és hol éghetek úgy el, hogy annak értelme legyen! A hivatásba végülis bele kell halni. A hivatás az, ami az életünknek is, a halálunknak is értelmet ad. Olyan hivatás nincs, ahol nem kell meghalni.

A papi, szerzetesi hivatás

A papi, szerzetesi hivatás az egyetemes emberi hivatásnak egy sajátos esete. Sem nem könnyebb, sem nem nehezebb alapjában véve a többinél. Minden hivatásnak vannak jellegzetességei. A papi, szerzetesi hivatásnak is. Mindenkinek köze van a Szenthez, de ha valakit a Szent, annak a közelsége, hatalma lenyűgöz, leköt, akkor legyen pap, szerzetes. Egy szép ószövetségi történetre hivatkozom. Azt mondotta a nép Mózesnek, hogy menj fel te a hegyre! A többiek is az Isten népe, ők is az Isten törvényei szerint fognak élni, de nem érzik magukban a bátorságot, hogy szemtől szembe találkozzanak Vele. Aki szemtől szembe is találkozni szeretne Vele, az pap, szerzetes lesz.Mindenki ugyanannak az Istennek az embere, de azt a különös szépséget, amit ez a szemtől szembe találkozás jelent, és az, ahogy a sokféle emberi támaszról lemondva, csak Őrá szeretne támaszkodni valaki, ez a sajátos szépsége a papságnak, szerzetességnek.

Jó szívvel kívánom ennek megtapasztalását és örömét.

forrás:

Kozma Imre atya weboldala

Egy kis szív története

Példabeszéd a magvetőről

¹Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. ²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. ³Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. ⁵Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. ⁶Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. ⁷Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. ⁸A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. ⁹Akinek füle van, hallja meg!"

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

¹⁰Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" ¹¹"Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. ¹²Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. ¹⁴Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. ¹⁶A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

A példabeszéd magyarázata

¹⁸Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! ¹⁹Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. ²⁰A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, ²¹de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. ²²A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."

(Máté evangéliuma 13,1-23)

Én milyen talaj vagyok?

Jézus levele - személyesen Neked!

Emlékszel-e még… mikor voltál utoljára itt velem? Itt csöndben, rám figyelve? Mikor szakítottál időt arra, hogy velem legyél, csak velem?! Gondolsz néha arra, hogy szeretlek? Szeretlek, mert enyém vagy, szeretlek, mert én teremtettelek.

Azért teremtettelek, mert szeretlek és mindig is szerettelek. Szeretetem teremtménye vagy! Benne voltál terveimben, hogy része legyél a világnak. Öröktől fogva benne voltál a szeretetemben, hogy a világnak része lehessen benned.

Akartam, hogy legyél és akarom, hogy az legyél, akinek akartalak. Nem kérdem ki vagy, milyen vagy. Ismerlek téged. Ismerlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy.

Ha sántítasz, nem kívánom tőled, hogy táncolj. A mankóiddal együtt is bejöhetsz hozzám. Ha táplálékra van szükséged, adok neked. Ha vigaszra vágyakozol, nálam megtalálod. Nem darabollak szét részeidre, hogy megismerjelek. Nem szavaid és tetteid alapján ítéllek meg. Én, a szívek, vesék vizsgálója ismerem legtitkosabb gondolataidat is. Ismerem vágyaidat, szándékaidat. Én nem a külső alapján ítélek. Én magadhoz mérlek, nem másokhoz. Én nem utállak a bűneid miatt. Én a bűneidet utálom, és a bűneidtől csak általam szabadulhatsz meg.

NE FÉLJ, nem kell félned, én veled vagyok. Én a tied vagyok, egészen neked adtam magam. Aki fél, az nem talál meg engem. A félelem elfordít tőlem. A félelem meggátol abban, hogy szeretni tudj. Aki fél, az nem tud igazán szeretni. A félelemtől kell félned. Én a tied vagyok, és ez elég neked.

Az én kegyelmem elég neked, és én betöltelek. Hogyan magyarázzam meg neked: én mindig veled vagyok. Akkor is, ha úgy érzed, mindenki elhagyott, akkor is, ha azt mondod, nincs szükséged rám.

Én melletted állok és várom, hogy figyelj, FIGYELJ RÁM!
Nem kényszerítelek, csendben szólongatlak, s ha rám figyelsz,
meghallod hangomat. A neveden szólítalak, az igazin, amelyet én adtam neked.

(ismeretlen szerző)

"Az öltözékünk jel ..."

Szent Ferenc Kisnővérei ,,Az öltözékünk jel…”

- Kedves élményem, amikor egy fülkéből telefonáltam, s benyitott egy hölgy: a kezembe adott egy szál fehér rózsát és szó nélkül ment tovább… - meséli Czopf Éva Klára, Szent Ferenc egyik miskolci ,,kisnővére”. Fiatal rendjüknek csak megyénkben vannak házai, itt azonban négy helyen is: Szomolyán, Arlón, Bükkszentkereszten és Miskolcon.

- Az alakuláskor másfél évig Budapesten éltünk, de úgy gondoltuk, eljövünk inkább errefelé, ahol még kevesebb a szerzetes. Terjeszkedhetnénk, hívtak több helyre, de ahhoz, hogy egy közösség igazán összeforrjon, kell a közelség, a rendszeres találkozás lehetősége.

- Önöket gyakorta lehet Miskolc utcáin látni szerzetesi ruhájukban. Talán jellemző lehet a mai társadalom tagjaira, hogyan viselkednek, ha szembetalálkoznak Önökkel.

- Ez változó. Úgy 5 éve, hogy Bükkszentkeresztről beköltöztem Miskolcra, s jó érzés volt, hogy a nagyvárosban is megjelenik az, ami a falvakban: tudunk egymásnak köszönni. Sokan rám mosolyogtak, ismeretlenek köszöntek. A ,,nagy család” élményét tapasztalhattam meg… A legtöbben örülnek, de akadnak, akikből agressziót váltunk ki. Pesten például megtörtént, hogy mikor a nővérekkel leszálltunk a buszról, egy férfi ránk tekintve hirtelen belevágott a buszmegálló üvegébe, betörve azt... Mi azt mondjuk, hogy az öltözékünk jel. A reakció attól függ, kinek milyen az Istenképe, az egyházképe... Jó volt, mikor Arlón cigány fiatalok jöttek szembe, és köszönés helyett kedvesen megkérdezték: hogyan kell köszönni. Mondtuk, ahogy szívből jön…

- Gondolom, a kamaszok, fiatalok között akadnak, akik olykor akár ,,cikizve” is odaszólnak…

- Azzal a ,,poénnal” sokszor találkozunk, hogy énekelni kezdik, hogy ,,nem vagyok én apáca”. Előfordult már, hogy nővérem visszaszólt: ,,de én igen”, aztán szóba elegyedtek. Ha azt látják, hogy nem sikerült provokálniuk minket, s visszaköszönünk, vagy visszamosolygunk, akkor nincs semmi kellemetlen folytatás…

- Hol lehet ma a szerzetesség helye, mi lehet a szerepük?

- A szerzetesi karizma az egyházban és a világban is elsősorban arra mutat rá, hogy ez a földi élet csak átmenet. Nagyon fontos, de nem ez a végállomás. Az Istennek szentelt élet megerősíti, hogy van értelme minden józan áldozatnak. Amikor lemondok a házasságról, azt egy sokkal nagyobb értékért teszem, ha nem így lenne, az emberellenes, természetellenes volna. De ha ez hivatásból és szoros Istenkapcsolatból jön, s a mennyek országáért történik, akkor mindenképpen rávilágít, hogy van, akiért mindent érdemes otthagyni. És a ,,minden” az nem selejt, nem szemét, nem rossz, nem azért hagyjuk ott, mert az nem érték! Ez nem kritika az emberek általános hivatásával, a házassággal szemben, hanem annak komoly megtámogatása, amennyiben valljuk, hogy egyenrangú hivatás a házassággal, és azt is valljuk, hogy a házasság sem élhető Isten ereje és áldása nélkül.

- Tehát a ,,világ” felé is hangsúlyozzák ezt…

- Igen. És az a tapasztalatom, hogy sokan jól is értik. Ökumenikusan is, a nem katolikusok is nagy tisztelettel fogadják. Hívnak reformátusokhoz, evangélikusokhoz iskolákba, gyerekekhez beszélgetni a szerzetesi életről. A személyes tanúságtétel, a tapasztalat érdekel mindenkit.

- Február elején, a megszentelt élet napján szép ünnepség volt a jezsuita templomban: Ternyák Csaba egri érsek találkozott az egyházmegye szerzeteseivel.

- Sokan meghallották ezt a hívást, jöttek szerviták, szaléziek, Teréz anya nővérei, karmelita harmadrendiek, minoriták… Örülök, hogy érsek atya a szívén viseli ezt az ügyet, s hangsúlyozta, hogy hagyománnyá szeretné tenni e találkozást.

DK

forrás:

http://www.kulcsmagazin.hu/cikk.php?id=1111

Szeretethadjárat 9.

"Tevékenyen vegyél részt közösséged életében! Légy nyitott a szegények és betegek szenvedéseinek orvoslására! Oszd meg velük anyagi és lelki javaidat! Próbáld észrevenni mások miben szenvednek hiányt!"

(Stefan Wyszynski bíboros)

Példaképem (2.)

Bárcsak nekem is akkora hitem lenne, mint Máriának!!!

Nagymarosi levél

Nagymarosi levél
minden Krisztust kereső közösségnek
2011 őszén

„Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21)

Matematika…

…kapcsolatainkban ?

Amikor valaki keresi a hozzáillő társat, többnyire így gondolkodik: 1+1=2.

Korrekt. Legalábbis: általános.

Azt az embert kutatjuk, aki olyan, mint mi magunk. Akivel passzolunk egymáshoz, hasonlóan vélekedünk a dolgokról. Szinte alkalmazkodni sem kell, annyira „egyre jár” az agyunk… Működhet. De az első konfliktusnál szembetűnnek különbözőségeink, s mivel nem arra készültünk, hogy ezeket megoldjuk, kétséges az együtt maradás.

1+1<2

Amit ezzel kapcsolatban olvastam, remekül illusztrálja a problémát: az egyik fél szereti a komolyzenét, a másik inkább rock-kedvelő. Egyikük sem akarja saját ízlését a másikra erőltetni. Ezért soha nem mennek el semmilyen koncertre.

Vannak értelmetlen lemondások és mondvacsinált áldozathozatal. Bizony, létezik olyan kapcsolat, ahol a két fél külön-külön is, együtt is kevesebbé válik. Nem hinném, hogy ez jó fajta szerelem.

1+1>2. Ezt érdemes megvalósítani! Egymásból a jót, mindig a legjobbat kihozni! Tegyen engem a másik, s én is őt értékesebbé! Legyünk együtt többek, jobbak!

Hiszem, hogy ez Isten elgondolása a házasságról. Azt pedig tudom, mert tapasztalom, hogy segíti is ezt a törekvésünket!

Hogyan?

Itt sem emberi mércét, logikus matematikai lépéseket kell követnünk.

Szánalomra méltó az a pár, ahol mindketten félig élik a kapcsolatot: 50%+50%=100%.

A kiegyensúlyozott helyzet az, amikor mind a ketten odaadóan, teljes énünkkel szeretjük a másikat: 100%+100%=100%.

Még ennél is többet állítok: 100%+100%+100%=100%. Ugyanis abban a kötelékben, amely a felek részéről ennyire határozott, Isten 100%-a is szerepel! Ne felejtsük el, hogy Ő miért fontos:

„A házassági kapcsolatban megvan a lehetősége annak, hogy bármelyik fél elbukjon, megbántsa vagy otthagyja a másikat, és így megszegje ígéretét. Istennel való kapcsolatunkban csak az egyik fél bukhat el, megbántva vagy elhagyva a másikat, és biztos… hogy az soha nem Isten lesz!” /L. Dillow/

Őrá építve, Őbenne élve-mozogva…

…Ő az esélyünk!

A minta:

1=3.

Egynek lenni a legteljesebb szeretet-kapcsolatban úgy, hogy közben nem veszítjük el saját egyéniségünket, egyediségünket, sőt, a másikkal való viszonyunkban válni azzá, akivé Isten szánt bennünket…

…ez a feladat és egyben a lehetőség

Ha mindez felkeltette érdeklődésedet – melyet nagyon remélünk –, és kíváncsi vagy a folytatásra, várunk Téged és barátaidat Nagymaroson az őszi találkozón,

2011. október 1-jén!

Örökfogadalom (2.) - A fogadalom szövege

Istenem, Atyám,
Te megszenteltél engem a keresztségben,
és most Lelked erejével Jézus Krisztus
közelebbi követésére hívsz,
hogy bensőségesebben vegyek részt
az Egyházban végzett üdvözítő küldetésében.
Válaszul a Te szeretetedre
kötelezem magam, hogy radikálisan éljem
Isten országának nyolc boldogságát,
közösségben a nővérekkel,
hirdetve Krisztust a fiataloknak,
Bosco Szent János és Szent Mazzarello Mária Dominika
lelkisége szerint.
Ma, a közösség és az itt jelenlévő testvérek előtt,
én, Ági nővér,
teljesen szabadon, egészen Neked ajándékozom magamat.
Tisztasági, szegénységi és engedelmességi
fogadalmat teszek örökre,
Marisa Chinellato nővérnek, az Egyetemes Főnöknő
képviselőjének a kezébe,
a Segítő Szűz Mária Leányai Rend
Alapszabályaiban megjelölt evangéliumi út szerint.
Bízva a Te kegyelmedben,
Mária, a Keresztények Segítsége,
és szentjeink közbenjárásában,
nővéreim segítségével,
a Te dicsőségedre, hűségesen akarom élni
a kötelezettségeket, amelyeket fogadalmammal vállalok.
Amen.