Hosszú órákon keresztül csak ülök csendben a parton. Vannak, akik sétálnak, vannak futók, vagy aki a kutyájával játszik. Vannak, akik későn még horgásznak. Kristálytiszta a levegő. Lágy szellő fújdogál.
Valóban. Itt van velem az Úr.
Nézem ezt a tavat, a vizet, a nádast, a naplementét. Csak egymagam vagyok. Csak nézem csendben. Ismét lenyűgöz az Úr. :-) Csodálatosat alkottál, Uram!
Gyönyörködöm a látványban. És ugyanakkor hatalmas is, félelmetesen nagy. Felfoghatatlanul.
Különösen, amikor másnap úszom benne. Mélyen beúszom. Körülöttem mindenhol víz. Óriási. Ezek az érzések kavarogtak, kavarognak bennem mostanában. El is határoztam, tudatosan törekedni fogok rá, hogy felfedezhessem az Úr művét, amit alkotott, a természetet, a szépséget.
Áldja az Urat az Úr minden műve, dicsérje és magasztalja mindörökkön örökké! Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése