Szent Ignác-i lelkiségű szerzetesközösségek bemutatkozása

 

Szent Ignác személye nemcsak a jezsuiták számára alapvető fontosságú, hanem számos női szerzetes közösség is inspirálódott Ignác lelkiségéből. 2012. március 3-án szentignáci ihletettségű szerzetesközösségek bemutatkozó napja lesz a Párbeszéd Házában. Nyitottak vagyunk!

Program:

Délelőtt Nemeshegyi Péter atya bevezetője után, fakultációk lesznek, melynek során életünk és küldetésünk egy egy aspektusa csillan fel:

• ignáci nevelés (Nagy Bálint SJ, Petrovich László SJ, Szulyovszky Hajnalka RSCJ,
• vallásközi párbeszéd és jezsuiták (Patsch Ferenc SJ),
• lelkigyakorlatos munka és hivatáskeresés (Koronkai Zoltán SJ, Czakó Ágnes sa,
• szerzetes élet férfiként és nőként Halmi Krisztina SJC és Suller Melinda SJC, Nagy Ernő SJ.

Ezt követően imaiskola lesz, melynek során belekóstolhatunk egy ignáci imamódba, délben pedig a Loyola Café ebédjét ízlelhetjük.

Délután megismerkedhetünk a Párbeszéd háza kalandos történetével és jelenével.

Végül szentmise zárja a programot.

Időpont: 2012. március 3. 10 óra

Helyszín: Párbeszéd Háza (1085 Budapest, Horánszky u. 20).

Segítene a szervezésben, ha e-mailben jeleznéd, hogy jössz:
nyitottakvagyunk [at] jezsuita [dot] hu
Korhatár: 35 év

Szeretettel várnak a:

• Sacré Coeur nővérek (RSCJ) www.szentszivtarsasag.hu
• Segítő nővérek (sa) www.segitonoverek.info
• Congregatio Jesu nővérek (CJ) www.congjesu.hu
• és a Jezsuiták (SJ) www.jezsuita.hu

Rövidfilm a Megszentelt Élet Napjáról

Nagyböjti lelki nap - március 10.

Hamvazószerdán kezdetét veszi a nagyböjti idő

A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 22-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 22-én 17 órakor az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét a nagyböjt kezdetén.

A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

Mivel a vasárnapokat az Egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.

A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. (Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.)

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az Egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az Egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az Egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.

Budapest, 2012. február 20.

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

( forrás: Magyar Kurír )

Hogyan tudod meg, hogy mire hív Isten? 3/3.

Hogyan tudod meg, hogy mire hív Isten? 3/2.

Hogyan tudod meg, hogy mire hív Isten? 3/1.

Az Istennek szentelt élet jellemzői 4/4.

4. Az Egyház küldetésében

Az Istennek szentelt ember egész életével, szavaival és tetteivel, teljes személyiségével egyértelmű és erőteljes tanúságot tesz arról, hogy Istennek gondja van ránk és az egész világra. A szerzetes felelősségvállalásával tanúsítja Isten szeretetét. Küldöttnek tudja magát, és eszerint cselekszik. Nem másra vár, hogy jobbá legyen az élet, hanem hagyja, hogy megérintse mások nyomora és szenvedése, és megteszi, ami tőle telik. Az irgalmas szamaritánus magatartása ez, amely világosan és erővel hirdeti: „Isten szeret engem, nekem pedig megvan a lehetőségem arra, hogy úgy szeressek másokat, ahogyan Isten szeret engem; nem nagy dolgokban, hanem kis dolgokban nagy szeretettel.” Ugyanezt látjuk minden rend vagy szerzetesi közösség esetében. A közösségek az alapító sajátos istentapasztalatából eredeztethetők, majd ezt a tapasztalatot élik meg evilági tevékenységükön keresztül. Isten a betegekben, a tudatlanokban, a szegényekben személyesen szólította meg őket. Személyes válaszuk a vállalt tevékenység, ami egész életformájukat meghatározza.
Munkájuk így az Istennel való találkozás helye önmaguk és azok számára, akik körében tevékenykednek, akik között élnek, és akik általuk megtapasztalhatják Isten irgalmas szeretetét. A szerzetesben azzal az Istennel találkozhatunk, aki mindannyiunk életét fontosnak és szépnek tartja.
A szerzetesek tehát nem pusztán hasznos munkát akarnak végezni olyan területeken, amelyekre az elkényelmesedett vagy megcsömörlött társadalomnak nem jut ereje és figyelme. Jelek és küldöttek, mint Jézus. Nem birtokolják Istent, hanem keresik, és szomjukkal másokat is felszabadítanak az Isten után vágyakozó ember méltóságára.
A hegyen elvonuló és imádkozó Jézust a szemlélődő rendek, a betegeket gyógyító Jézust a betegápolók, a tanító Jézust a tanító rendek követik. Így teszik megtapasztalhatóvá Jézus és az Egyház küldetésében Isten emberszeretetét.

(forrás: Körlevél a Megszentelt Élet ünnepére )

...mert katolikusok vagyunk

Az Istennek szentelt élet jellemzői 4/3.

3. Jézus követése

A szerzetes nagyon ember – fogalmazta nemrég egy magyar szerzetes, majd így folytatta: „A rám bízott szegényektől nagyon sokat kaptam.” Igen, mert a szerzetes azt tartja, hogy „úgy lehet valóban fölemelkedni Istenhez, hogy a megtestesülő Istennel együtt leszállunk a világba.”
Amikor azt mondjuk, hogy a szerzetesek Jézus szorosabb követésére vállalkoznak, akkor tulajdonképpen erről beszélünk. A szüzességben, a szegénységben, az Atyának való engedelmességben élő Názáreti Jézus életét követik, hogy a lehető legközelebb kerüljenek hozzá, és általa az Atyához.
Jézus nem aszketikus megfontolásból rendezte így az életét, hanem azért, mert próféta volt: Isten országának a jelévé lett. Arról tett tanúságot, hogy Isten közel jött hozzánk, irgalmas és gyógyító szeretetével jelen van az életünkben.
A szerzetesek, amikor Jézus életformáját utánozzák, az ő prófétai küldetésében vesznek részt. Ennek a belső mozzanatnak rendelik alá életük külső, látható jellemzőit: a közösségi életet, öltözetüket és az engedelmességet. 

A szerzetesi közösségeket nem a családi kötelék vagy a hasonló érdeklődés fogja össze, hanem Jézus szorosabb követésének vágya és az ebből fakadó küldetés. E küldetés megélése a közösségben kezdődik. Ezt jelzi a szerzetesek ruhája is, ami a közösségvállalás kifejezése, és csak ebből következően egyenruha. Mint Teréz anya nővérei esetében a szári a legszegényebbekkel való szolidaritást mutatja, amit egyénileg és közösségileg is vállalnak.
Az engedelmesség – a mai ember számára talán a legnehezebben érthető vonása a szerzetességnek, mert mintha attól fosztaná meg az embert, ami igazán emberré teszi: a szabad akarattól, az önrendelkezéstől, önmaga kibontakoztatásától. A szerzetesi engedelmesség, mint Jézus életében is, a következő meggyőződésből fakad: Isten akarata, hogy szabad legyek: szabad a jóra, annak meglátására és megvalósítására az életemben.

Az Istennek szentelt élet jellemzői 4/2.

2. Életszentség

A megszentelt életet élő ember Istent keresi az ember világában. Szerzetestestvéreink - mint Teréz anya is - arról számolnak be, hogy meg is találják. „Nem vagyunk igazi szociális munkások - mondja Teréz anya. - Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociális munkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén. Mert napi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük."
A szerzetes tehát Isten közelségében él az ember világában. Úgy él Isten jelenlétében, hogy mások számára is világossá válik: Isten közel van, engem is meg akar szentelni. Nem távoli, titkos, csak a kiválasztott keveseknek szóló életszentség ez, hanem mindenki számára elérhető.
„Huszonnégy óránk van Krisztus jelenlétében, neked is, nekem is. Próbáld meg te is elvinni Istennek ezt a jelenlétét a családodba, mert az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad."

Miért Medjugorje?

Az Istennek szentelt élet jellemzői 4/1.

1. Erő az erőtlenségben

A szerzetesség első, talán legszembeötlőbb vonása a hatalomról való lemondás. Ez az eszköztelenség Jézus szegénységét és szelídségét idézi. A szerzetes mögött nem áll egy világbirodalom hadserege vagy a világcégek anyagi forrása. Szava és egész egyénisége mégis hatékony. Olyan erő sugárzik belőle, amely áttöri a közöny és a cinizmus falait. Minden nehézség ellenére meggyőz arról, hogy képes jót tenni, igaz életet élni, és hogy az emberiség sebei gyógyíthatók.
A szerzetes: „ember a határon". Az emberi teljesítőképesség és méltóság határmezsgyéjén áll, mert vállalja saját határainak megtapasztalását, a saját valóságát: sebeit, kudarcait, botlásait, és így keresi az Istent. A szerzetes az elesett emberek mellett áll, akiket nem vagy csak nehezen vállal a világ. Otthon van köztük, a „legutolsók felebarátjává" válik.
Így tesz tanúságot arról - akár vészterhes időkben is, mint a nemrég boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér -, hogy az „ember a legnagyobb érték minden idők társadalmában".

(forrás: Körlevél a Megszentelt élet ünnepére )

És az élet megy tovább ...

Alig tudok megszólalni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy van élet az élet után. Mégis. Akit szerettünk, nincs köztünk többé. Nehéz most.

Mégis zajlik az élet.

Egyelőre képtelen vagyok személyeset írni. De vannak programok, vannak érdekes írások, amiket a továbbiakban szeretnék közzétenni. Mindent rövid bejegyzésekben. Ahogyan eddig is.

Nagymamám +

Drága Nagyikám! Isten veled.

Bővebben Medjugorjéről

Már elég sok bejegyzésem van ebben a témakörben, valójában mégsem írtam arról, hogy mi ez a kis város, mit érdemes tudni róla, miért olyan híres. Az interneten egyébként rengeteg anyag van róla.

Számomra élmény, tapasztalat, találkozás. És sok egyéb. Már többször voltam ott. A Föld és az Ég ott összeér- mondják. Ez szinte kézzel fogható. Az Úr kegyelme pedig bőségesen kiárad ...

Tudom, hogy közhely, de vannak dolgok, amik nem önthetők szavakba. Medjugorje számomra ilyen. Helyettem beszéljenek az alábbi tények.

Međugorje [medzsugorje] (magyar jelentése: „Hegyközti“) egy helység Bosznia-Hercegovina Čitluk körzetében, Hercegovina többségében horvátok által lakott területén.

A helység nemzetközi ismertségre tett szert olyan események révén, melyekben fiatalkorúak azt újságolták, hogy megjelent nekik Szűz Mária.

A római katolikus egyház ezeket a jelenéseket nem ismerte el. Ennek ellenére minden évben rengetegen keresik fel ezt a helységet.

(forrás: Wikipédia )

1981. június 24-én 18 óra körül hat fiatal a medjugorjei plébániáról: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović, a Crnica hegyen, melyet Podbrdonak is hívnak fehér tüneményt láttak karjában a gyermekkel. Meglepődtek és megijedtek, ezért nem léptek közelebb hozzá.

Másnap a napnak ugyanabban az órájában, 1981. június 25-én közülük négyen: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković és Ivan Dragićević erős késztetést éreztek arra, hogy oda menjenek, ahol előző nap látták Azt, akit a Szűzanyaként ismertek fel. Csatlakozott még hozzájuk Marija Pavlović és Jakov Čolo. Így rajzolódott ki a medjugorjei látnokok csoportja. Együtt imádkoztak és beszélgettek a Szűzanyával. Attól a naptól kezdve minden nap megjelent nekik a Szűzanya, akár együtt voltak, akár nem. Milka Pavlović és Ivan Ivanković többé soha nem látták a Szűzanyát.

Mirjana Dragićević-Soldo 1965. március 18-án született Szarajevóban. 1981. június 24-től 1982. december 25-ig minden nap megjelent neki a Szűzanya. Megkapta a Szűzanyától mind a tíz titkot, és azt mondta neki, hogy egész élete folyamán meg fog neki jelenni minden évben egyszer – március 18-án. 1987. augusztus 2-tól elmondása szerint minden hónap másodikán hallja a Szűzanya hangját és vele együtt imádkozik a hitetlenekért. Néha látja is Őt. Mirjana férjnél van, két gyermek édesanyja, Medjugorjéban él a családjával. Az ő imaszándéka, melyet a Szűzanya rábízott: ima a hitetlenekért – azokért, akik nem ismerték meg Isten szeretetét.

Ivanka Ivanković-Elez 1966. június 21-én született Bijakoviciban, mely területileg a Medjugorjéhoz tartozik. Elsőként látta meg a Szűzanyát. 1985. május 7-ig jelent meg neki minden nap a Szűzanya. Felfedte előtte mind a tíz titkot és azt mondta neki, hogy egész élete folyamán meg fog neki jelenni évente egyszer– a jelenés évfordulóján, június 25-én. Ivanka férjnél van, három gyermek édesanyja és családjával együtt Medjugorjéban él. A Szűzanya a családokért való imaszándékot bízta rá.

Jakov Čolo 1971. március 6-án született Szarajevóban. 1981. június 25-től 1998. szeptember 12-ig minden nap megjelent neki a Szűzanya. Tíz titkot kapott a Szűzanyától és ígéretet arra, hogy élete végéig meg fog neki jelenni egy évben egyszer, Karácsonykor. Jakov nős, három gyermeke van és családjával együtt Medjugorjéban él. A Szűzanyától a betegekért való imaszándékot kapta.

Ivan Dragićević 1965. május 25-én született Bijakoviciban, mely területileg Medjugorjéhoz tartozik. Még ma is minden nap megjelenik neki a Szűzanya, és kilenc titkot bízott rá. Ivan nős, három gyermeke van és családjával az USA-ban és Medjugorjéban él. A Szűzanyától a fiatalokért és a papokért való imaszándékot kapta.

Vicka Ivanković-Mijatović 1964. szeptember 3-án született Bijakoviciban, mely területileg Medjugorjéhoz tartozik. Minden nap megjelenik neki a Szűzanya mind a mai napig. Kilenc titkot bízott rá a Szűzanya. Vicka férjnél van, két gyermek édesanyja és Krehin Grac-ban él Medjugorje mellett. A betegekért való imaszándékot bízta rá a Szűzanya.

Marija Pavlović-Lunetti 1965. április 1-én született Bijakoviciban, mely területileg Medjugorjéhoz tartozik. Még ma is minden nap megjelenik neki a Szűzanya. Általa adja az üzenetet a plébániának és a világnak. 1984. március 1-től 1987. január 8-ig így történt ez minden csütörtökön, majd 1987 januárjától minden hónap 25-én ad üzenetet a Szűzanya a világnak. Marija kilenc titkot kapott. Férjnél van, négy gyermek édesanyja, családjával együtt Olaszországban és Medjugorjéban él. A tisztítótűzben szenvedő lelkekért való imaszándékot bízta rá a Szűzanya. (forrás: medjugorje.hr/hu )

A megszentelt élet napja - a Szerzetesi Hivatások Napja

A szerzetesi hivatások napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük. A megszentelt élet napja alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelet adott ki, amelyben az Istennek szentelt életről, vagyis a szerzetességről fejti ki gondolatait. 
 

„Ma, a megszentelt élet ünnepén bátorítani, lelkesíteni és megerősíteni akarunk titeket. Ezért veletek együtt köszönjük meg Istennek azokat a testvéreinket, akik Jézust követve az Isten országának és az ember ügyének szentelték magukat. Életük példája kalandra hív mindnyájunkat: annak megértésére, hogy az élet Isten ajándéka, amelyet el kell fogadnunk, és tovább kell adnunk másoknak" - olvasható a körlevélben, amelynek teljes szövege az alábbiakban olvasható:

Bevezetés

Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya.
Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet napját követő vasárnapon, amikor az egész világon hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért, ezt a képet szeretnénk felmutatni nektek: egy törékeny nő áll a figyelem középpontjában, és imádságra indítja a világ vezetőit. Aki az életét Istennek szenteli, képes úgy tanúságot tenni az Ő emberszeretetéről, hogy a világ felfigyel rá, megérti tanúságtételét, és vele együtt ad hálát Istennek.
E képből kiindulva arról szeretnénk szólni körlevelünkben, miről is tanúskodik az Istennek szentelt élet, vagy ahogy egyszerűen hívjuk, a szerzetesség.

folyt. köv.

Caviezel: "Ha Medjugorje nem lenne, nem alakítottam volna Krisztust a Passióban"

James Caviezel egy interjúban međugorjei látogatásairól, hite megújulásáról, a Passió film készítésének műhelytitkairól és a hit eredményes közvetítéséről beszélt. 

 

A Monte Cristót forgattuk Írországban, amikor Ivan Dragicevic, az egyik látnok Írországba látogatott. Elfoglaltságom és fenntartásaim miatt nem szándékoztam elmenni a meghirdetett találkozóra. Úgy tartottam, attól, hogy katolikus vagyok, nem kell elfogadnom Lourdes-ot, Fatimát vagy Međugorjét. Végül szabadnapot kaptam, így mégiscsak elmentem – eleveníti fel Međugorjéval való kapcsolata kezdetét Caviezel a medjugorjemiracles.com által közölt interjúban. 

„A zsúfolásig telt templom végében álltam, kissé bizonytalanul, hogy mi is történik valójában. A jelenés alatt a mellettem tolószékben ülő férfi letérdelt, és a fájdalom ellenére a hideg kövön térdelve imádkozott; ez nagyon megrendített. Néhány nap múlva – feleségem kérésére – ismét részt vettem a jelenésen, ezúttal Ivan közelében térdelve. Így imádkoztam: 'Jól van, itt vagyok, készen állok. Tégy velem, amit akarsz.' Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha valami betöltene. Egyszerű, mégis különleges élmény volt. Zokogni kezdtem. Amikor felálltam, csurogtak az arcomon a könnyek.”

Iván hozzám fordult: „Jim, az embernek mindig van ideje arra, amit szeret. Ha egy nagyon elfoglalt ember beleszeret egy lányba, az ő számára mindig lesz ideje. Az embereknek azért nincs idejük Istenre, mert nem szeretik.”

Azokban a napokban valami megváltozott bennem. Korábban sohasem akartam megtanulni rózsafüzérezni, akkor azonban megszülett bennem ez a vágy. Egy reggel azt mondtam a sofőrnek, aki a filmezésre vitt: 'Nem tudom, mit szól hozzá, de szeretnék elmondani egy rózsafüzért.' Meglepetésemre csak annyit mondott: 'Rendben, imádkozzunk.'” 

Első međugorjei látogatása, amelyet a filmforgatás befejeztével tett, meghatározó volt James Caviezel számára. „Eleinte megdöbbentett, mennyit imádkoznak itt az emberek. Sporttáborra emlékeztetett, ahol nem csak egy mérkőzés van, hanem egymást érik a meccsek. Eleinte kicsit feszengtem; nem voltam hozzászokva, hogy ennyit imádkozzam. Isten segítségét kértem. A negyedik nap nem vágytam másra, mint imádkozni. Imádság közben azt éreztem, kapcsolatban vagyok Istennel. Ezt az élményt kívánnám minden katolikusnak!” Hozzátette: „Otthon a családban is ezt folytatjuk. Együtt járulunk a szentségekhez. Iskolába menet az autóban a gyerekekkel együtt mondjuk a rózsafüzért. Előfordult, hogy nem kezdtem el, mire a fiam kezdte mondani.”

„Ha Međugorje nem lenne, nem vállaltam volna Krisztus szerepét a Passióban – mondta a színész –, hiszen tudtam, hogy aki Krisztust alakítja, annak nagyon közel kell lennie hozzá. Én Međugorjéban nyitottam meg a szívemet az ima és a szentségek felé. Mindennap gyóntam és szentségimádáson vettem részt. Mel Gibsonnal együtt vettünk részt a latin nyelvű szentmiséken. Međugorje számomra a szentségek megélését és az egyházzal való egységet jelenti. Međugorjénak köszönhetem, hogy hinni kezdtem, hogy Jézus valóban jelen van az Eucharisztiában, és megbocsátja a bűneimet. Ott tapasztaltam meg, micsoda ereje van a rózsafüzérnek, és mekkora ajándék, ha az ember mindennap szentmisén vesz részt.”

A kérdésre, hogy hogyan lehet növelni az emberekben a Jézusba vetett hitet, a színész így válaszolt: „Csak úgy, ha Jézus jelen van bennünk az Eucharisztia által, s így az emberek Jézust látják az életünkben. A Passió filmezésekor csináltattam egy belső zsebet a ruhámba, ahová betettem néhány ereklyét, köztük Krisztus keresztjének egy darabkáját. Azt akartam, hogy Jézus valóban jelen legyen, mert a nézőknek könnyebb lesz őt látni, ha én is őrá tekintek. Az utolsó vacsora jeleneténél kérésemre a pap az Oltáriszentséggel a kezében állt az operatőr mellett, és együtt közelítettek felém. A néző nem is sejti, hogy a szemem ragyogásában valóban Jézust, a Szentostya visszatükröződését látja. A keresztre feszítés jeleneténél ugyanez történt: ott volt a pap, kezében az Oltáriszentséggel, én pedig egyfolytában imádkoztam.”

James Caviezel megjegyezte, hogy a forgatáskor nem a latin, arám, héber szövegek memorizálása okozta a legnagyobb nehézséget, hanem a fizikai megpróbáltatások. „Az utolsó jelenetnél meghúzódott a vállam, és kiugrott, valahányszor valaki hozzáért a kereszthez. Az ostorozás jeleneténél kétszer eltalált a korbács, amitől 14 cm-es seb lett a hátamon. Közben tüdőgyulladást kaptam. Mindehhez jött a krónikus fáradtság, hiszen hónapok óta hajnali 3-kor keltem, mert a sminkelés majdnem nyolc órát vett igénybe. Nehéz volt elviselni a nulla fok körüli hideget, különösen a keresztre feszítés jeleneténél, amikor mindössze egy vékony szövetdarab volt rajtam.”

A színész röviddel a Passió forgatásának befejezése után járt másodszor Međugorjéban. E látogatás alkalmával megismerte Jozo Zovko atyát. „Találkoztunk. Kezét a vállamra tette. Én is a vállára tettem a kezem. Majd a fejemre tette a kezét; én is az övére. Abban a pillanatban egy belső hang szólalt meg bennem: 'Szeretlek, testvérem. Ez az ember szereti Istent.' Jozo atya ekkor megfordult, megkérdezte a tolmácstól, ki vagyok, és azt mondta, szeretne velem beszélni. Tartós barátság lett belőle.”

Magyar Kurír (mk)

Medjugorje, 2012. február 2.

Drága gyermekek! Már oly régóta veletek vagyok, és oly régóta tanúskodom Isten jelenlétéről és az Ő végtelen szeretetéről, amelyet szeretném, hogy mindnyájan megismerjetek. És ti gyermekeim? Ti továbbra is süketek és vakok vagytok, mert miközben a benneteket körülvevő világot szemlélitek, nem akarjátok látni hová tart ez a világ Fiam nélkül. Lemondtok róla, pedig Ő minden kegyelem forrása. Míg beszélek hozzátok figyeltek ugyan rám, de szívetek zárva van és nem hallotok engem. Nem kéritek a Szentlelket, hogy világosítson meg benneteket. Gyermekeim, a gőg uralkodik. Én az alázatot mutatom nektek. Gyermekeim jegyezzétek meg, hogy csak az alázatos lélekből ragyog a tisztaság és a szépség, mert megismerte Isten szeretetét. Csak az alázatos lélek válik mennyországgá, mert benne lakik Fiam. Köszönöm nektek! ... Újra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok azokért, akiket Fiam kiválasztott, ők a ti pásztoraitok. 

--
Mária, Béke és Kiengesztelődés Királynője, könyörögj értünk és az egész világért!
--
Mária Béke Királynője Szövetség
weboldal: www.mbksz.hu

Önkéntes beteglátogatói képzés indul februárban!

 

Budapesti Katolikus Kórházlelkészség

Cím: Országos Onkológiai Intézet, 1122 Budapest, Ráth György u. 7-9.

Tel.: (06-1) 224-86-40, Email: korlelk@gmail.com

Hit és hitetlenség

Az elkötelezetten hívő ember sokszor magától értetődőnek tartja a hitet, és nem érti, hogyan tudnak mások hitetlenül élni. Aki a hitből, mint Isten ajándékából meríti erejét a mindennapokban, és aki a hitben él, elcsodálkozik, amikor egyesek mindezt elutasítják. Jézus is elcsodálkozott, amikor látta az emberek hitetlenségét - olvashatjuk az evangéliumban. Hiába beszél Jézus úgy, mint akinek hatalma van, és hiába erősítik meg isteni hatalommal véghezvitt cselekedetei mindazt, amit elmond és tanít, mégis vannak olyanok, akik nem hisznek sem szavainak sem tetteinek. A hitetlenség nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása. Isten türelméből, amelyet a hitetlenek iránt tanúsít, mi is példát meríthetünk. Hiába is próbálnánk valakit erőszakkal vagy hosszas rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az eredménytelen volna.

A hit tudatos és szabad elfogadás. A hitetlenség szándékos, de szabad elutasítás.

(forrás: Mai evangéliumhoz tartozó elmélkedés)