Kis kiegészítés a lejjebb említett cikkhez. Azért a szerzetesek élete nem habos torta. Igen, mindenkinek megvan a keresztje, senki ne irigyelje őket. De az tény és való, hogy akkor kapunk VALÓS képet papokról, szerzetesekről, ha személyes kapcsolatba lépünk velük, kérdezünk, beszélgetünk velük. Addig ne mondjon róluk senki se jót, se rosszat, amíg valós képe nincs róluk.
Fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Istennek mindenki egyformán fontos.
Testvérek vagyunk az Úrban. Függetlenül, hogy ki milyen életállapotban, helyzetben van.
Fogadjuk el egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Istennek mindenki egyformán fontos.
Egyik út sem könnyebb vagy nehezebb, a családi életnek az örömei és nehézségei is megvannak és a megszentelt életnek is vannak keresztjei de örömei is. Michel Quist írja egy könyvében, úgy emlékszem az Élni jó című kötetben azt, hogy "Élhetsz egyedül, vagy házasságban, csak önző ember hibázza el az életét."
VálaszTörlés