Hogyan GYŐZHETÜNK a kísértések felett? 6.

d. A visszatérő (megrögzött) bűn

Sok hívő ember tapasztalata az, hogy újból és újbál akadályozza őt egy bizonyos bűn, amelybe minduntalan beleesik. Ezt visszatérő vagy "megrögzött" bűnnek nevezzük. Az ilyen embernél, úgy látszik, az erkölcsi küzdelem erre az egy pontra összpontosul. Először is rá kell mutatnunk, hogy balgaság egy bizonyos bűnre összpontosítani a figyelmünket. Sokszor ez a nehézség fő oka. Nagyon szeretnénk, ha senki sem értene félre minket, amikor felvetjük azt a gondolatot, hogy ez a "megrögzött bűn" magát Istent sokkal kevésbé érdekli, mint bennünket. Az emberi természet gonosz, Isten szándéka azonban az, hogy bennünket teljesen tisztává tegyen az Ő Fia által. Istent éppen ezért egész lényünknek a Szentlélek által történő átalakítása érdekli, nem pedig egyes hibák vagy bűnök lenyesegetése. Még az is megtörténhet, hogy azáltal állunk ellene a megváltó kegyelemnek (mely egész lényünket át akarja formálni), hogy egyes pontokon próbáljuk megjavítani a jellemünket, de lényegében nem változunk meg.

A hívő embernek tehát, együttműködve a Szentlélekkel a mindent átfogó fegyelmezettséget kell gyakorolnia, nem pedig egyes, kiválasztott hibákat vagy bűnöket a középpontba állítania. Az ellenség különösen megerősített harciálláspontjai ellen nem sokat ér a szemben-támadás, hanem "átkaroló hadműveletekre" van szükség.

Ha a fegyelmezést állhatatosan az élet egész területére kiterjesztjük, akkor majd az egyes pontok is "behódolnak". A szabály tehát az, hogy gyakoroljunk önuralmat minden területen, és ne irányítsuk minden figyelmünket csak egy valamire.

A sűrűn ismétlődő kudarcoknak egy másik oka, amelyet "Az üres ház" című fejezetben már említettünk, az, hogy nem fogadjuk el és nem használjuk fel helyes és pozitív módon azokat az ösztönöket, indításokat és vágyakat, amelyek benne rejlenek emberi természetünkben. Ezek az ösztönök és indulatok önmagukban nem rosszak, csak akkor romlanak meg és válnak gonosszá, amikor helytelen célra irányulnak. Ugyanazt az ösztönt vagy indulatot lehetne helyes cél felé is irányítani, Isten és embertársaink szolgálatára felhasználni.

Pál harcias természettel született, de ezt nem arra használta fel, hogy a szomszédját fejbe vágja, hanem arra, hogy a "jó harcot" megharcolja. Mi is használhatjuk helyes módon mindazt, ami bennünk van, és akkor az nem fog vulkánként kitömi, ártani és rombolni. Végezetül pedig be kell látnunk, hogy a fegyelmet nem valósíthatjuk meg úgy, hogy meglengetjük a ragyogó elhatározás varázspálcáját. Arra van szükség, hogy nap mint nap a gyakorlatban megvalósítsunk egy-egy elhatározást, és így haladjunk előre az önfegyelmezés útján. Úgy kapjuk meg és érjük el az önfegyelmet a Mester vezetésével, mint ahogyan a versenyző az állandó edzés által lesz erős és ügyes.

(forrás: Karizmatikus.hu)