a. Virrasztani és imádkozni"Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek" (Mk 14,38). Ebben és több hasonló kijelentésében (Mk 13,33-37) a Mester folytonos szellemi éberségre és lelki készenlétre szólít fel bennünket, hogy győzni tudjunk a kísértés felett. Az apostolok is aláhúzzák és tovább fejlesztik Jézus tanítását ezen a ponton. "Ne aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok" (1Tesz 5,6). "Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, és keresi, hogy kit nyeljen el" (1 Pt 5,8).
Ebben az utóbbi idézetben Péter apostol rámutat arra, hogy miért szükséges ez az éberség. Pál apostol is hasonlóképpen figyelmeztet bennünket az ördög ravaszságára, emiatt kell a hívő embernek "Isten minden fegyverét" felöltenie (Ef 6,11) . Mivel az ördög olyan ravasz, alattomos és agyafúrt, és gyakran "világosság angyalává változtatja át magát" (2Kor 11,14), a tanítványoknak teljesen ébereknek kell lenniük, hogy elmondhassák: "Jól ismerjük az ő szándékait" (2Kor 2,11) .
Igen nagy hibát követünk el, ha lebecsüljük az ellenség erejét és ravaszságát még a földi, katonai harcokban is, amikor csupán "test és vér ellen" hadakozunk. Mennyivel nagyobb esztelenség az, ha lazítunk éberségünkön "a sötétség világának uraival" szemben! Sokan éppen ezért esnek áldozatul a kísértésnek, mert nagyon magabiztosak és elbizakodottak lettek, s nem ismerik fel, hogy ez már önmagában is körmönfont kísértés. "Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1 Kor 10,12) .
Krisztus komoly szavai, noha azok eredetileg az Ő dicsőséges visszajövetelére vonatkoztak, sokkal átfogóbban is alkalmazhatók: "Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Mk 13,37)
"...és imádkozzatok", itt is az Úr a mi példaképünk, mert megpróbáltatásának legsötétebb órájában, a Getszemáni kertben először a három apostolt szólította fel az imádkozásra, azután az imádsághoz folyamodott Ő maga is. A Miatyánkban pedig arra a kérésre tanított bennünket, hogy "szabadíts meg a gonosztól", és a Megváltó maga is imádkozott Péterért, hogy megállhasson, amikor a Sátán "megrostálja" (Lk 22,31).
Az imádság által kaphatjuk meg Isten erejét és kegyelmét, hogy legyőzhessük a kísértést. Valahányszor "tiszta kezeket felemelve" (1Tim 2,8) imádkozunk, legyőzzük szellemünk ellenségét, mint ahogy Mózes a hegytetőn közbenjáró imára emelt kezekkel győzött Amálek felett (2Móz 17,11).
Nagyon fontos azonban, hogy az imádságban ne a bűnre összpontosítsuk figyelmünket. Szívünk támaszkodjék Istenre, figyelmünk pedig irányuljon imádság közben határozottan azokra a kegyelmi ajándékokra és lelki erényekre, amelyekre szükségünk van, ne pedig a bűnre, amely felett győzedelmeskedni akarunk. Mindig helytelen, ha a bűnre összpontosítunk.
Hogy egy példát említsünk: ne imádkozzunk úgy, hogy "Uram, szabadíts meg az indulatosságtól", hanem inkább így: "Uram, add nekem Szent Lelkedet, hogy megteremje életemben az Ő gyümölcsét, különösen a türelem, az önuralom és a békesség gyümölcsét." A szabály tehát az, hogy az imádságban azokra a kegyelmi ajándékokra irányítsuk figyelmünket, amelyekre szükségünk van, és ne a vétkek vagy hibák felé, amelyek fölött úrrá szeretnénk lenni.
(forrás: Karizmatikus.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése