e. Nézzünk JézusraFordítsuk most figyelmünket egy nagyon gyakorlati kérdésre! Mindannyian kerülünk kísértésbe; mit tegyünk tehát a kísértés pillanatában? Már hangsúlyoztuk, mennyire fontos a kísértés jelentkezésekor azonnal ellenállni; de hogyan valósítsuk ezt meg?
Egy dolog teljesen világos: nagy hiba, ha úgy akarunk győzni a bennünket kísértő rossz fölött, hogy arra összpontosítjuk a figyelmünket. A tapasztalat szerint azonban sokan ezt teszik - s így nem tudnak győzni a kísértés felett. A kísértés legyőzésének nem az a módja, hogy felvesszük a harcot a gonosz ellen, mert akkor figyelmünk arra összpontosul, és minél többet foglalkozunk a gonosszal, annál inkább rabjaivá leszünk. Sokan kudarcot vallanak a kísértés legyőzésében, nem mintha nem próbálnának meg úrrá lenni rajta, hanem mert túlságosan is sokat próbálkoznak, de helytelen módon.
A helyes eljárás az, ha elfordítjuk figyelmünket, máshová tekintünk, és a hívő ember számára ez azt jelenti, hogy "nézzünk Jézusra". Az akarat igazi feladata a figyelem irányítása, és ha a lélek Jézus felé fordul, akkor a gonosz elveszíti vonzerejét, mi pedig megerősödünk az Ő kegyelme és ereje által. Végzetesen hátráltatja az igazi szellemi fejlődést, ha az ember mindig csak önmagával, különösen pedig a saját kísértéseivel foglalkozik. Ez az út nem vezet életre és győzelemre, hanem beteges megszállottságra és hitéletünk elsorvadására. Inkább neveljük rá magunkat arra, hogy a kísértés idején ne önmagunkra tekintsünk, hanem Megváltónkat szemléljük teljes szentségében és hatalmában. A keresztény versenyző félreteszi az akadályokat és a megkörnyékező bűnt, mégpedig azáltal, hogy Jézusra néz (Zsid 12,1-2).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése