A megbocsátás nem feloldozása a másiknak, nem egy érzés; hanem Isten szeretetében gyökerező szeretet /Mk 11,25/ A megbocsátás túllép emberi határainkon, Jézus keresztje felé mutat. /Lk 6,34/
1.
Először igazán kell éreznünk a fájdalmat, amit nekünk okoztak – "az igazság szabaddá tesz", vagy ahogy II. János Pál pápa mondta: "Nincsen szeretet igazság nélkül."
2.
Fájdalmunkat vigyük Jézus elé és mondjuk el Neki részletesen mit gondolunk, mit érzünk, tárjuk fel Előtte a csalódásunk mélységét, a fájdalmat, a keserűséget ( ha van egy fényképünk, mutassuk fel Jézusnak).
3.
Elmélkedjünk azon, hogy mi hányszor bántottuk meg Istent, hányszor okoztunk Neki csalódást, és hogy Jézus, akit a mi bűneink büntetéseképpen keresztrefeszítettek, miként imádkozott kínjai közepette: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."
4.
Határozzuk el, hogy meg akarunk bocsátani.
„Eléd állítottam az életet és a halált” – mondja a Szentírás -, most válaszd az életet.
A megbocsátás nem érzelem, hanem elhatározás, hogy szereted és követni akarod Jézust, és nem a szakítás, a rombolás, az önsajnálat mellett döntesz, hanem az alázat, a nagylelkűség, és a nagyvonalúság mellett.
5.
A megbocsátás köztünk és Isten között történik. Nem azért bocsájtunk meg, mert a másik megérdemli, hanem mert Jézusra emeljük a tekintetünket, mert Ő a példaképünk, mert Ő a mércénk, mert Őelőtte akarunk tiszta lelkiismerettel megállni, Felé kell elszámolnunk majd halálunk óráján. Ne hagyjuk, hogy mások tettei diktálják elhatározásainkat. (A megbocsátás akkor is létrejön, ha az emberi kapcsolatunk nem jön rendbe.) Szélesre kell tárni a megbocsátás kapuját. Gyógyító utat kell engedni sebeinkhez.
6.
Hallgassunk a Szentlélekre. Amit a fejünkben elhatározunk, annak le kell jutnia a szívbe.
Ha ráhagyatkozunk Isten vezetésére, akkor - tudjuk, hogy - Ő mindent jóra fordít, és "hogy a szereteté a végső győzelem".
7.
Legyünk nyitottak az enyhítő körülményekre, a mentségekre. /Lk 23,34/ Isten a szeretet Istene, kérjük, hogy mutassa meg nekünk a másikban lévő fájdalmat, helyezkedjünk a másik ember helyzetébe, érezzük őt.
8.
Fogadjuk el saját sebeink gyógyulását. Sokszor azért nem bocsátunk meg, mert mi követtük el a bűnt, vagy mert jólesik mártírkodni még önmagunk előtt is. Pedig az öröm a Szentlélek ajándéka! Jézus azt mondta: "Legyetek olyanok, mint a gyermekek!" Látott már valaki olyan kisgyermeket, amelyik képes volt hosszú időn keresztül sajnáltatni magát és nem-megbocsátani?
Fel kell fedeznünk magunkban azokat a területeket, ahol nem vagyunk képesek szeretni.
Kérjünk másokat, hogy imádkozzanak értünk.
9.
„Menjünk még egy mérföldet.”/Mt 5,41/ Imádkozzunk ellenségeinkért, a másikért, hogy áldja meg őt az Isten. Kérjük Istent, hogy építse fel újra a kapcsolatunkat. Ez a megbékélés szívünk törekvését jelenti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése