Hazajöttem Medjugorjéből. Ez volt a 4. alkalom, amit ott tölthettem.
Mondhatni, "visszaeső" vagyok :-) Nyilván nem véletlenül.
Nagyon sokan ott kapnak (szerzetesi) hivatást is.
Újra és újra megerősödök abban, h tisztán kell leélnem az életemet. Saját döntésből. Senki nem kényszerít, senki nem kéri.
Ez válasz. Isten végtelen szeretetére. Arra a szeretetre, ami szavakba nem foglalható. Ekkora szeretetet hogy lehet viszonozni???
Most úgy gondolom, ez a legtöbb, amit adhatok.
Nem egyszerű. Időnként nagyon nem. A nehézségeimről még lesz szó.
Osztatlan szívvel... Tisztán ... Az Úr kegyelméből és az Ő segítségével...
Ennek csakis úgy lehet értelme, ha természetfeletti gyökerei vannak. Ha belegondolok, nem az egyedüllétre hívott minket az Isten. Sőt meg is mondta: "Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!" (Ter 2,18)
Egy felnőtt nő keresztény családban gondolkodik, amelynek Isten az alapja. Én sem vágyom egyedüllétre, még keresem az utam, de már megéltem egyet s mást.
Minden nehézség (hőség, nagyon kevés alvás) ellenére mégis sok kegyelemben részesültem, és ezért hálát adok. A Szentségimádások nagyon mélyen megérintettek, az Úrral való párbeszéd, mint egy lágy szellő, szinte úgy simogatott.
A szívem legmélyén mennek végbe a változások. Igyekeztem - már amennyire lehet- belülre figyelni. Úgy érzem, megerősödtem.
Medjugorje a kegyelmek forrása. Mária a hivatások édesanyja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése