A hit nem azt jelenti, el tudom-e hinni, hogy Isten létezik. A hit azt jelenti, hogy elhiszem: Isten általam felfoghatatlan mértékben szeret engem. Amíg csak elképzelhetőnek tartom a létezését, élhetek Vele párhuzamosan. Én itt, Ő valahol ott. Amint hiszem, hogy Ő engem szeret, a létem már nem lehet más, mint egyetlen válasz. Mivel végtelenül tiszteli a szabadságomat, nekem is tennem kell, legalább valami keveset. Mozdulni, beengedni, lépni, kinyitni, kérni. Ő pedig azonnal válaszol, gyógyít, növeszt, tanít és épít. Meghív, sőt elcsábít a Vele való kapcsolatra. Egy kapcsolat kibontakozásához és elmélyüléséhez szükséges első és legfontosabb dolog: az idő. Egy darab odaadott jelenlét és figyelem. A csendes szentségimádás ezt jelenti. Egy lehetőség arra, hogy időt szánjunk a Kapcsolatra. Csendben találkozni, egy térben jelen lenni a kicsiny kenyérdarabban elrejtőzött végtelen szeretettel. A többi, mindenféle technika és részlet már nem olyan fontos. Lehet, hogy nem történik semmi, de megtörténhet minden. Kalkuttai Boldog Teréz anya mondta: „Isten a szív csendjében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit ő mond nekünk, és amit ő rajtunk keresztül mond.”
Azt mondod, ez a szerzetesek dolga. Azt mondod, ez a semmittevés idejétmúlt és abszurd a mai zúgó-száguldó, digitális világban. Aki belép ebbe a csendbe, és beengedi magába, abban bizonyossággá válik, amit eddig csak homályosan sejtett: a körülöttünk zajongó „kész átverés show” az abszurd valójában. Jelenléte csendjében a felborult és összekuszálódott dolgok a helyükre kerülnek. Én magam is. Ha más nem, a növekvő gyümölcs megmutatja, hogy hová érdemes gyökeret ereszteni.
http://szentsegimadas.hu/newdev/index.php?target=szentsegimadasrol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése