Nagyon sokat segítettek nekem régebben ezek a hivatástisztázó lelkigyakorlatok. Természetesen nem mondják - nem is mondhatják meg!!!! - hogy Te most menj szerzetesnek, vagy alapíts családot, csináld ezt, csináld azt! NEM.
Viszont nagyon sok kérdést kaptunk, szempontokat, tanításokat, csendet :-) ami segített mindig egy picit előrébb jutni az úton. Közelebb Istenhez. Közelebb ahhoz, hogy én magam rájöjjek, ki vagyok, mik a vágyaim, mik a céljaim, hogyan lehetek BOLDOG ember Isten terve szerint.
Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom, különösen azoknak a fiatal lányoknak, akik keresik-kutatják, h merre hívja őket az Úr...
Régebben azért szerettem volna szerzetes lenni, mert úgy gondoltam, h ők "jobbak", mint a családosok, és ők biztosan üdvözülnek.
Ma már teljesen máshogy gondolom a dolgokat. Mindkét életállapot kedves Isten előtt, nem ettől függ az üdvözülés. Megtapasztaltam, hogy mind a családanya, mind a szerzetes nagyon szép úton járhat, az a lényeg, hogy Isten útján, sok személyes imával, ÉLŐ Istenkapcsolattal, a bűnt kerülve (már amennyire tudja az ember).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése