A kórházi lelkigondozó 3. (utolsó)

Van alkalom egy beteghez többször is odamenni?

Ha a helyzet igényli, akkor kell, hogy legyen alkalom. Súlyos betegségben lévő beteghez vagy sok problémával rendelkező beteghez akár naponta is odamegy a lelkigondozó. Egy ilyen kapcsolattartásban általában nagy mélységek nyílnak meg. De ha a lelkigondozó helyesen végzi a munkáját, akkor minden beszélgetés nagyon mély tud lenni. A szenvedés arrafelé mozdítja az embert, hogy jobban feltárulkozzon annak, aki segíteni szeretne neki.

Valóban tud az ember ebben a beszélgetésben segíteni?

Igen. Természetesen sokszor nem látjuk azonnal az eredményét, nyilván ezt nem is lehet. De például gyakran tapasztaljuk, hogy a beteg érzékelhetően megkönnyebbül. Aki addig feszült volt és mindenféle jelét adta a szorongásnak, kienged, megnyugszik, békesség lesz a szívében. Nagy öröm, amikor van visszajelzés, ha például néhány hónap múlva ismét találkozunk a beteggel, és elmondja nekünk, miért és mennyit segített neki a beszélgetés. Kedvező és jól nyomon követhető visszajelzéseink is vannak.
Sokszor az a segítségnyújtásunk, hogy átélhetővé tesszük a beteg számára, hogy mellette vagyunk, hogy nincsen egyedül a kisebb-nagyobb, akár halálba torkolló szenvedésében is.

A kórházból kikerülve sokan térnek vissza nehéz otthoni körülmények közé – magány, megélhetési nehézségek – tudnak-e ebben az esetben utánkövetést végezni?

Van lehetőségünk a többi segítő szakmával kapcsolatot tartani. Értesíthetjük a házi gondozást végzőt, családsegítőt, szociális munkást. Tudjuk jelezni, hogy a betegre figyelni kell. Nem kevés, bár nem kézzelfogható az sem, hogy az imáinkban mellette vagyunk. Többen visszajelzik, hogy otthon, nehéz helyzetben segít nekik, ha tudja, hogy valaki együttgondolkodik vele. Kevés a munkatársunk, a beteg pedig sok, ezért arra nincsen alkalmunk, hogy mindenkit elmenjünk meglátogatni. Nagyon ritkán és nagyon fontos esetben azonban erre is sort kerítünk. Gyakoribb a fordítottja, a beteg kikerülve a kórházból kéri, hogy időnként bejöhessen és beszélgethessen a lelkigondozóval.

Mi alapján alakul ki, hogy kihez megy oda a lelkigondozó?

Tejesen változó. Sokszor maga a beteg kéri. Legtöbbször a kórtermekbe be-bekukkantó lelkigondozó látja, hogy valamiért oda kell lépnie az egyik betegágyhoz. Az érzékenység kialakul, hiszen lelkigondozóink több éven keresztül napi nyolc órában ott vannak a betegek között, a szenvedés, problémák rengeteg változatával találkoznak. Mindez érzékennyé teszi arra, hogy szinte első látásra felismeri, hol kell valamit tennie. Sokszor az ápolók vagy az orvos szól a lelkigondozónak. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen kapcsolatot alakított ki a lelkigondozó a kórházi dolgozókkal.

Elfogadják a kórházban a lelkigondozót?

Igen. Nagyon pozitív tapasztalataink vannak. Általános, hogy maguk az ápolók és az orvosok is kérik a lelkigondozó segítségét saját maguk számára is. Azok az orvosok, akik illő alázattal viszonyulnak a szaktudományukhoz, azt is jól tudják, hogy nem lehet az egészségügyi szakellátással mindent megoldani a betegnél. Mindig van valami, ami még kell. Kell az ember lelki hozzáállása is, vajon a beteg meg akar-e gyógyulni? Ha nem akar, akkor lehet, hogy az orvos sem tudja őt meggyógyítani. Ezért igen fontos szerepe van a lelkigondozó, lelkipásztor szolgálatának a gyógyulás érdekében. Amerikában készültek vizsgálatok arról, mennyivel gyorsabban és olcsóbban gyógyul meg egy vallásos ember, mint egy nem vallásos. Ott szeretnek pénzben számolni, és a legtöbb kórházban azért is tartanak lelkigondozót, mert megtérül.

Mi az önkéntes feladata?

Az önkéntes beteglátogatóinktól nem várunk el szakmai intézkedést, egyszerűen azt szeretnénk, hogy beszélgessenek az elesettebb betegekkel. Náluk a szakirányú képzettség sem elvárás. Mégis vannak köztük is szakemberek, például pszichológusi, lelkigondozói végzettséggel rendelkezők. Az önkéntesek támogatását célozzák képzési napjaink. Ezeken részletesen foglalkozunk a mindennapokat érintő témákkal. Hogyan kell a beteggel kommunikálni, hogyan kell a kórházban viselkedni, mit lehet, és mit nem lehet csinálni. Hogyan kell tartani a kapcsolatot a lelkigondozóval, az egészségügyi személyzettel. Mit vár el tőlük az egészségügy. Megszólaltatunk régi önkénteseket. A képzést a helyi kórházban is folytatjuk, hogy helyismeretet szerezhessenek. Alkalmat biztosítunk arra, hogy szakkönyvekkel fejlesszék tudásukat, szakmai előadásokra és tréningekre visszük el őket.

Hogyan változik évről évre az önkéntesnek jelentkezők száma?

A jelentkezők száma egy-két év viszonylatában állandónak tűnik. Idén itt Vácon tizenkét új jelentkezőnk volt, ami kiemelkedő létszám. Mindig vannak újak, de néhányan ki is válnak a csapatból. A legtöbbször családi életükben adódó változás áll a háttérben. 

Van, akit el kell utasítani?

Előfordul, hogy valakit eleve nem veszünk fel. Kizáró ok például, ha valaki pszichiátriai beteg. Ők különös indíttatást éreznek, hogy segítsenek másokon, de nem tudnak olyan kapcsolatba lépni a másik emberrel, hogy az a másiknak ne legyen megterhelő. Ilyenkor élünk az elutasítás lehetőségével. Ha valaki közvetlen családtagját veszítette el, a gyászéven belül nem szoktuk javasolni az önkéntesség elkezdését. A gyászmunka olyan megterhelő, hogy elég azt lelkierővel bírni. Annak sem örülünk, ha nincsen igazi vallásos háttere, mert nem tud a másiknak igazán segíteni, ha neki sincs erőforrása. Volt, hogy menet közben kellett valakit megkérni arra, hogy máshol folytassa a szolgálatát, mert jelenléte káros volt a betegek számára. Ez azonban nagyon ritkán fordul elő.

Milyen a beteglátogatók és a lelkigondozók kapcsolata? 

Fontos, hogy a különböző kórháznál szolgáló önkéntesek rendszeres kapcsolatot tartsanak egymással. Szakmai találkozóinkon mindig hagyunk időt a személyes beszélgetésekre. Egy-egy kórházban pedig havonta egyszer találkozik az összes önkéntes a lelkigondozó vezetésével. Magam is igyekszem gyakran megjelenni köztük, hogy lássam, miként élnek együtt ebben a szolgálatban. És természetesen ott van a mindennapok kapcsolata: a lelkigondozó mindig tudja, hogy a rábízott kórházban, melyik önkéntes mikor melyik osztályon tevékenykedik, mindennapos kapcsolatban is vannak.

Milyen feladatokkal kezdi az újévet?

Félek attól, hogy az egyházmegyében lakók számára még nem egyértelműen ismert a lelkigondozás lehetősége. Szeretnék egy reklámkampányt. Meg kell újítanom a kórházakban és a plébániákon elhelyezett ismertető plakátokat. Szerencsére a plébánosok nagy része segíti ezt a munkát, rendszeresen részt vesz benne, a kórházak több mint felében tartunk hetente szentmisét. Szeretném megújítani honlapunkat, szégyenkezve azt vettem észre, hogy nagyon elavult. Fontos lenne a szakmai anyaginkat frissíteni, lelkigondozóink tanulmányait, cikkeit is megjelentetni. A kórházi honlapokon is jobban meg kell jelennünk. Szeretném javítani kórházi megjelenésünket, így a honlapokon, a betegfelvételi lapokon. Fontos lenne újra felkeresni paptestvéreimet is, hogy megtudjam, ők mit látnak a kórházi szolgálatból, miben tudnának még részt venni, mi okoz számukra nehézséget.

Nagy vágyam, hogy az országban lesznek követőink más egyházmegyék részéről, mert az a célunk, hogy mindig többet tegyünk a betegekért.

Trautwein Éva/Magyar Kurír