Üzenet timarettának

Kedves timaretta!

 

Mivel elérhetőségedet nem találtam, ezért itt írok neked! Örülök a blogodnak, hogy elkezdted, és várom a folytatást! Nem gond, hogy ugyanazt a címet választottad (http://tisztan-elni.blogspot.hu), nem is az a lényeg. Hanem az életed. Hogy hogy élsz. Testvérek vagyunk az Úrban.

A magam részéről mostanában kevésbé érzek ihletet, hogy ide bármilyen személyes jellegű dolgot írjak. Inkább az onlineHITTAN blogot szoktam bővítgetni. Csak úgy, hobbiból. Mindig a rövid bejegyzéseknek vagyok a híve, az emberek általában csak annyit szoktak elolvasni, ami egy monitorra kifér. Vagy annyit se. Kivéve, akit nagyon érdekel a téma.

Eleinte naplónak indult ez a blog, majd színesedett, tettem fel programokat, elmélkedéseket. Mostanában kissé leálltam a hivatáskereséssel, ami nem jó. Látszólag nincsen semmi előrelépés, valójában pedig pont így kell lennie a dolgoknak, mindennek megvan a miértje. 

Van email címem is: tisztanelni@gmail.com

 

szeretettel üdvözöllek.

Az utolsó hegycsúcs - THE LAST SUMMIT

Ha szaporodnak a megpróbáltatások ...

"Ne törődjetek azzal, ha szaporodnak a megpróbáltatások: az Isten közelében élő lelkeknek nagyobb próbát kell kiállniuk. A próbák, amelyek elé az Úr állít és állítani fog még, az isteni szeretet jelei, gyöngyök a lélek számára." 

(Szent Pio atya)

Az akadály ...

Uram, olyan akadály van előttem, ami miatt nem tudok előrehaladni. Nem tudom megmondani, mi az, de nagy, és az utamban van. Nem tudom kikerülni, nem tudom széttörni. Gyenge vagyok. Istenem, tudom, hogy neked minden lehetséges. Kérlek, vedd el ezt a sziklát, ezt az óriási akadályt, zúzd porrá, hogy tovább tudjak haladni azon az úton, amelyet nekem szántál, és amely Feléd vezet. Már előre hálát adok ezért a helyzetért, és átadom neked, hogy Te rendelkezzél ebben a helyzetben is. Áldott legyen a neved mindörökké! Amen.

Örökfogadalom a Don Bosco Nővéreknél Mogyoródon

 

  2012. október 13-án, szombaton 11 órára megtelt a mogyoródi Szent Mihály Főangyal plébániatemplom. Harangok zúgása hirdette, hogy nagy ünnep van készülőben.

Sok helyi, külföldi és az ország különböző pontjáról érkezett hívő jött, hogy közösen együtt imádkozva szeretetükkel és jelenlétükkel kísérjék Kovács Katalin FMA nővért, aki ebben a szentmisében tett örök fogadalmat, felajánlva életét Jézus Krisztusnak, az emberek, különösen is a fiatalok szolgálatára. A Hit Évének e nagy eseményén örömmel köszöntöttük templomunkban a Szalézi Nővérek Padovából érkezett rendi vezetőségét.

Az ünnepi szentmisét Dr. Beer Miklós Váci Megyés Püspök Atya mutatta be, aki kiemelte, hogy a ma élő keresztényeknek szükségük van az ilyen tanúságtevő életekre.

A szentmise végén a Szalézi Nővérek agapéra hívták a vendégeket, ahol ki-ki maga is átadhatta jókívánságait az új örökfogadalmas Nővérnek.

Kedves Kati nővér Isten éltessen, és tartson meg örök szeretetében!

http://szentmihaly.eu/Tóth József Miklós plébános/szaleziak.hu

    

Hazatérve Medjugorjéből ...

Szó szerint Isten kegyelméből mehettem el Medjugorjébe. A beteglátogató csoportba jelentkeztem, de az indulás előtt nem sokkal kiderült, hogy nem indul a busz, mivel nincs elég jelentkező. Ezért megkérdeztem egy másik csoport vezetőjét, hogy náluk van-e még hely. Ha már az a pénz úgyis erre van félretéve. "Kettő is van!" Így ezzel a csoporttal tudtam kijutni a Fesztiválra. 

Nagyon vegyes érzések, tapasztalatok, történések voltak. Medjugorje minden alkalommal kettős számomra. Nagyon kegyelemteli, Isten léte szinte kézzel fogható, a sok ember közös imája, éneke által az ember mintha a Mennyország előszobájában lenne.

A másik oldalon folyamatos támadások, kísértések, nehézségek. Helyzetek, amikor nem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt szeretném. Vajon mit kezdek velük? Duzzogok, mérgelődök, vagy elfogadom? Mit lépek bizonyos helyzetekben, hogyan reagálok?

(Csak egy példa: a női mosdónál folyamatos a sorban állás. A férfiaknál SOHA. Egy alkalommal közel fél órába telt, amíg bejutottam ...) 

Hálát adok az Úrnak a nehéz helyzetekért is, mert tanultam belőlük: bizony nagyon meg kell erősödnöm ...

Viszont a legfontosabb, hogy úgy érzem, a hivatásomban megerősödtem. Uram, érints meg engem, szólj hozzám, válaszolj. Mit vársz tőlem?

Pláne mert azzal a fiúval utaztam, aki igencsak közel áll hozzám, jó barátok vagyunk. Már régóta. Ezért is írtam régebben a ködös bejegyzést. Igen, oszlik a köd ... Ha lassan is, de folyamatosan tisztulnak a dolgok. A hivatáskeresés egy út, egy hosszú folyamat.

Nem akarok hosszan írni, inkább hálát adok az Úrnak, hogy újra, immáron ötödjére (!) eljuthattam oda, ahol az Ég és a Föld összeér. A szavak nem tudják kifejezni azt a hálát, ami most a szívemben van.

Áldott legyen az Isten mindörökké! Amen.

Amikor az Úristennek más volt a terve ...

Elég régen írtam személyes bejegyzést. Most megint olyan dolog történt velem, amit muszáj leírnom. Sok év után itt vagyok a finisben. Mindössze 2, azaz KETTŐ db záróvizsga hiányzik a diplomához. Nem hiszem el, hogy nem tudom megcsinálni. Már megint. És újra és újra. A maximum teljesítményt beleadtam a tanulásba. Mindent. Igen, nem tudtam, nem tudok többet tenni.

Megbuktam.

Csak így. És nem az jelenti a nehézséget, hogy újra egyes, "nem lett meg"! Nem. Az idő. Már az is fájó, ha belegondolok, hogy 2003-ban!!! kezdtem az egyetemet sok más csoporttársammal együtt. Vannak akik már végeztek, nem mindenki. Fáradok. Belefáradtam. Összetörök. Elesek. Aztán újra felállok. Mit tehetek mást. 2010-ben védtem meg a szakdolgozatot. Mindössze 4 db záróvizsgát kell teljesíteni még utána. Ebből kettő megvan. De ez az utóbbi kettő kifog rajtam. 

Két óriás vastag tankönyv + a törvény. (majdnem) szó szerint. Nem részletezem, annyi a lényeg, hogy nem tudtam pontosan visszaadni amit kellett volna. Pedig a tanár rendes volt, kérdezgetett.

Már nem olyan vagyok, mint régebben. Tanulás szempontjából. Anno elő nem fordulhatott, hogy egy (bármilyen) vizsgán legkésőbb másodjára ne menjek át. Most aki záróvizsgán bukik, egy fél év múlva mehet újra. Tehát ebből jó esetben október közepe - vége felé. Hoppá.

Ez van. Újabb félév. Újabb pénz, idő, energia, küzdelmek.

Amikor az Úristennek más volt a terve ... Lépjünk tovább. Bementem a kápolnába. Hálát adtam, dicsőítettem. És itt most nem rólam van szó elsősorban, hanem a helyzetről. Nem lehet, hogy ebben a földi életünkben bármi is elválasszon minket a mi drága jó Istenünktől! Nem lehet! Nem fog ki rajtam egy vizsga, akkor is ha sokadik, ha összeroppantam, földre estem újra.

Erősebb az Úr. Hát most igyekszem felállni a földről, talpon maradni, és tovább lépkedni a Szeretet útján. Kisebb vagy nagyobb lépésekkel. Ha az Úr fel tudott állni a földről, akkor én is fel tudok. Csak kérlek, Uram, hogy adj ehhez erőt, kitartást, türelmet, mert csak Veled együtt tudom hordozni a keresztemet. Ja, és köszönet érte. Nyilván Te tudod, mit miért teszel, vagy engedsz meg. Jézusom, bízom Benned!

Volt egyszer egy biciklim ...

Tudom, mostanában ritkán írtam személyes bejegyzést. Ami ma történt, amellett nem tudok elmenni szó nélkül. Ellopták a biciklimet. Pedig számos zárral egy padhoz kötöttem. Újpesten voltam, egy nagyon szép utcai evangelizáció volt, éneklések, majd szentmise, Szentségimádás. Mire kijöttem, a biciklimnek nyoma veszett ...

Kérdezem a biztonsági őrt, nem látta-e. Áááááááá, ugyan már, hová gondolok! Ő csak a kocsikra figyel (ha figyel egyáltalán) a fizetős parkolóban.

Nyilván nem tudok tenni semmit az ügy érdekében. Volt egyszer egy biciklim ... Kevés nagyon személyes, és nagyon sokat használt tárgy van a közelemben. De ez éppen az. Volt. 

Kérdés, hogyan viszonyulok a dolgokhoz. Mit teszek, hogy érzek, mit gondolok. Mondom, mindezt egy dicsőítés, imaest után. Nagyböjti időszakban. Tele támadással, kísértéssel, betegséggel, haraggal, szomorúsággal, stb. Minden évben ilyen a nagyböjtöm. Kivétel nélkül. Már megfigyeltem. Ja, és szegény nagymamám haláláról ne is beszéljünk.

Hálát adok, Uram. Nehéz most szavakat találnom, de tudom, hiszem, hogy ez is valahol benne van az Isteni szent tervedben. Így akartad. Elfogadom az akaratodat.  De még szükségem van egy kis időre, hogy a tolvaj(ok)nak teljesen meg tudjak bocsátani.

És az élet megy tovább ...

Alig tudok megszólalni. Teljesen biztos vagyok benne, hogy van élet az élet után. Mégis. Akit szerettünk, nincs köztünk többé. Nehéz most.

Mégis zajlik az élet.

Egyelőre képtelen vagyok személyeset írni. De vannak programok, vannak érdekes írások, amiket a továbbiakban szeretnék közzétenni. Mindent rövid bejegyzésekben. Ahogyan eddig is.

Nagymamám +

Drága Nagyikám! Isten veled.

Szerelem - tudatosság - döntés ...

Kedves Olvasó! Megjegyzésed nem teszem közzé, de elolvastam és inkább ide lereagálom :-) ismerős, ugye? :-)

Szerintem a szeretet, a szerelem alapja elsősorban érzelem, valami megfoghatatlan varázserő, hogy egyszerűen vonzódom a másik iránt, vele akarom tölteni az időmet, vele akarok lenni, és így tovább. Nagyon fontos a tudatosság is, így van. A döntésről csak annyit, hogy az egyre mélyülő kapcsolatban eljön az ideje a döntésnek. Szeretném-e vele leélni az életemet? Elvenném-e feleségül/hozzámennék-e? Ebben a kérdésben (és sok másban) egyszer dönteni kell. És persze sokszor tudatosítani magamban a későbbiek folyamán, hogy Isten előtt kire és mire mondtam igent. Én a keresztény házasságban hiszek, aminek egyedül Isten az alapja.

Az évek folyamán minden bizonnyal lesznek kísértések, vágyak, elkalandozások. Ez természetes, mert férfiból és nőből vagyunk :-) De az nagyon nem mindegy, hogy ezeket hogyan kezeli az ember. Ehhez is kell a tudatosság. 

Szeressétek az öregeket!

Boldog II János Pál pápa: Szeressétek az öregeket

 

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú anyákat,
A ráncos, eres kezeket, az elszürkült, sápadt szemeket,
Én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket,
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet
Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek!

Ne tegyétek őket szűk odúkba,
ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat,
enyhítsétek a bánatukat,

Legyen hozzájuk szép szavatok,
legyen számukra mosolyotok,
én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket,
fáradtak ők már eleget,
hogy ti módosabban éljetek.

Ők is elfogadtak titeket,
mikor Isten közéjük ültetett,
azért kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet,
elhívja őket közületek,
ti foglaljátok el helyüket,
mert ti lesztek majd az öregek,
s mindazt, amit nekik tettetek,
azt adják nektek a gyerekek,
azért intelek előre titeket,
szeressétek az öregeket!

A kórházi önkéntes munka

Drága nagymamám révén nagyon közel kerültem a kórházhoz, a betegekhez, a szenvedéshez. Elkezdett érdekelni a kórházi önkéntes munka, erről olvastam egy cikket, de mivel elég hosszú, ezért több részletben teszem be a blogba. Elmentem magamnak a cikket. Illetve közzéteszem, hátha mást is érdekel.

Egyébként én a szívem szerint az egyedülállóaknak nagyon javasolnám a karitatív, illetve önkéntes munkát. Különösen akinek több ideje van, mint azoknak, akiknek  családban élnek.Van lehetőség bőven, csak meg kell találni, miben tud az ember jótékonyan tevékenykedni, ezzel is a Jóistent szolgálva ...

Nem jó az embernek egyedül ... illetve hogyan végzem a küldetésem, melyet Jézus bízott rám?

Elsősorban magamon, de ismerőseim körében is azt tapasztalom, hogy hosszútávon nem jó az egyedüllét, a magány. Az ember hajlamos arra, hogy magába zárkózzon, különösen most, a téli időszakban. A különböző programok nem adnak teljes életet, csupán "töltelékek". Bár ez is attól függ, ki milyen programon vesz részt.

Mivel nagymamám idősek otthonában van, látom, mennyire nagy szükség van a gondoskodásra, törődésre. Sok esetben egy jó szó, egy simogatás, egy pohár víz, egy ima, egy "Hogy tetszik lenni?" kérdésre valóban meghallgatni a választ - ezek milyen apró dolognak tűnnek és mennyire sokat jelentenek az időseknek, betegeknek, szenvedőknek!

Sőt, az egyedüllét hosszútávon táptalaja lehet az önzésnek. Mik az én gondolataim, ÉN mit szeretnék, mik a mély vágyaim, a saját dolgaimra figyelek, és így tovább. Nem jó ez, ha az ember túl sokat magával foglalkozik.

Azt vettem észre, hogy akik egyedül vannak, nagyon sokat beszélnek, telefonálnak, kiadják magukból a sok-sok gondolatot. Érthető, hiszen kommunikatív emberek vagyunk.

Ezen kívül: Jézus mondja, hogy "menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet, hirdessétek az evangéliumot." Feladatunk van, küldetésünk van. Elsősorban SZERETNI embertársainkat. Kell valaki, de inkább valakik, akiket szeretünk, akivel törődünk. Sokszor tapasztalom, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Keresni kell a lehetőségeket. Van bőven...

Szeretethiány ...

Ezt a szót mindenképpen szerettem volna felírni. Magáért beszél. Úgy látom, életmódot kell váltanom. Ez a kép most nagyon kifejez engem. Sebaj, lesz ez jobb is :-) csak legyünk optimisták.

Az ég felé tekintve ...

Átmeneti idő

Az az igazság, hogy sokkal személyesebbre terveztem (volna) a blogomat. De most, hogy látszólag "pangás" van, vagyis láthatatlanul, és icipici lépésekkel igyekszem az imában és Istennel való kapcsolatomban megerősödni, addig nem szívesen írok személyeset. Van egy régebbi bejegyzés, illetve van több is Segítség a hivatás felismeréséhez címkével ellátva, most ezeket megpróbálom élni. Továbbá azokat a Szentírási részeket, amiket a lelki vezetőmtől kaptam. (nem lennék a helyében, nem vagyok egyszerű eset :-))))

Tükör

Mennyire fontos, hogy tisztán lássunk! Voltam a lelkivezetőmnél, egy atyánál, akire számíthatok. Aki meghallgatott. Aki tegez, és akivel őszintén baráti stílusban beszélgethetek. Nem mondja meg, hogy mit csináljak, ezt vagy azt tegyem. "Csak" tükröt tart elém. Segít kérdésekkel, gondolatokkal. Mindezt egyszerűen, őszintén. Tükröt tart. Hogy tényleg magamat lássam. Előrevisz az utamon. Ez is egy újabb lépés Isten felé. Köszönöm, Uram! Hogy megint néhány lépéssel tovább láthatok! Nem teljes a homály, nem sötétben barangolok! Te mutass mindig utat, Te vezess, Te legyél a fényem a ködben! Amen.

Néhány gondolat a profilképhez

Már jóval korábban kellett volna írnom néhány gondolatot a profilomban szereplő képről. Ez a kislány - aki a képen, a búzamezőben mosolyogva kitárt karral az ég felé tekint - ő fejez ki engem a legjobban. Azért választottam ezt a képet, mert ilyen vagyok, abszolút gyermeklelkületű, vidám, természetes. Aki kitárja a karjait az Úr felé és örül, dicsőít. Ez vagyok én. Bár talán sokszor nem látszik rajtam, mert egyéb dolgok elfoglalnak. Valahol legbelül, egészen a szívem legmélyén ilyen vagyok. Vagy legalább erre a lelkületre törekszem.

Amire már nincsenek szavak ...

Vannak, amire egyszerűen nincsenek szavak. Most például a köszönetre. Például az, hogy ez az utóbbi óriási nagy vizsgám sikerült. Bár nyugodt szívvel mondhatnék kisebb dolgokat. Egészen apró szösszeneteket. Semmi nem természetes. Minden ajándék. Minden kegyelem. Tudom, hogy az Úr él, kommunikál, dolgozik. Benne van az életünkben. Vagyis Ő az élet ... :-)

Most is azt érzem, hogy a "köszönöm" szó mennyire kevés, mennyire nem fejezi ki azt a mély hálát, ami bennem van, amit nem lehet szavakba önteni. Meghálálni? Azt meg még úgysem. De legalább próbálkozom. Egy egész életen át ...