Amikor a mustármagból fa nő ...

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána  akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést. Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás." Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik , kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz.  Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak." Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Mk 4, 26-34

   Elmélkedés:

   Két  példabeszédet   hallottunk  az   evangéliumban  Jézustól   az   Isten

   Országáról. Mindkettő az Isten Országának szüntelenül növekedő és  fejlődő

   természetét világítja meg számunkra. A magvetőről szóló példázat  szerint,

   nekünk, embereknek az  a feladatunk,  hogy az Ország  magvait, azaz  Jézus

   tanítását, elhintsük  a világban,  de a  növekedés már  Isten  kegyelmétől

   függ. A  mustármagról szóló  hasonlat pedig  azt jelzi,  hogy a  legkisebb

   magból a  legnagyobb növény  fog  kinőni. A  mai két  példabeszéd  kapcsán

   azonban arra is felfigyelhetünk, hogy  mennyire érthetően beszél Jézus  az

   Isten Országának belső titkáról és  természetéről. Az egyszerű emberek  is

   könnyen megértik világos beszédét. Amikor tehát mi a magvetés  szolgálatát

   végezvén  szólunk  ugyanerről  a  titokról,  nekünk  is  szem  előtt  kell

   tartanunk, hogy közérthető  legyen a beszédünk.  De arról se  feledkezzünk

   meg, hogy  mi sem  vagyunk  minden ismeretnek  a  birtokában, mi  is  csak

   folyamatosan ismerjük  fel Isten  Országának kimeríthetetlen  természetét.

   Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd  uralma

   növekedjék!

   © Horváth István Sándor

   Imádság:

   Jézus, add, hogy  úgy szóljak mindig,  mintha ez lenne  az utolsó  szavam,

   amelyet kimondok! Add,  hogy mindig  úgy cselekedjem, mintha  ez lenne  az

   utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,

   mintha ez lenne  az utolsó gyötrelmem,  amelyet felajánlhatok Neked!  Add,

   hogy mindig úgy imádkozzam,  mintha ez lenne az  utolsó lehetőségem itt  a

   földön, hogy beszélgessek Veled!

Isten Igéje 4.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?

János 15, 1-8;  16-17.

Az igazi szőlőtő

 ¹Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. ²Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. ³Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. ⁴Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. ⁶Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. ⁷Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. ⁸Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. ¹⁷Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

Isten Igéje 3.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az ott leírtakra?

3. nap Jer 1, 4-10

Jeremiás meghívása  

⁴Így szólt hozzám az Úr: ⁵"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára." ⁶Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." ⁷De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. ⁸Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked." ⁹Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: ¹⁰"Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."

Isten Igéje 2.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?

2. nap

ApCsel 20, 17-24.

¹⁷Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit. ¹⁸Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, ¹⁹és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. ²⁰Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. ²¹Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban. ²²Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, ²³csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. ²⁴De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.

... tettel és igazsággal!

"Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!" (1 Jn 3,18)

Ige

... nincs olyan titok, amely ki ne tudódnék ...

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs

hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”

Lk 12,1-7

Elmélkedés:

A mai evangéliumban, amely a farizeusok ellen mondott beszéd befejezése,

Jézus világosan megnevezi, hogy miért kell tanítványainak óvakodniuk

tőlük. A farizeusok kovászának nevezi a képmutatást, azaz felfedi azt az

ellentétet, amely életük és tanításuk között fennáll. Jézus éppen azért

van joga ezt megtenni, mert az ő tettei és cselekedetei mindenkor

megegyezik szavaival. Ő nem tesz mást, mint amit hirdet, és követőitől sem

kér olyat, amit ő nem tesz meg. Óvatosságra inti minden tanítványát.

Bármilyen hatásosnak, tetszetősnek vagy meggyőzőnek tűnnek valakinek a

kijelentései vagy ígéretei, mindig érdemes megvizsgálni az illető

személyes életpéldáját. A gazdag ember hiába ajánlja másoknak a

szegénységet, szavai teljesen hiteltelenek. Az Isten nélkül élő ember

hiába osztogat jótanácsokat a hívőknek, hogy miként gyakorolják

vallásukat, senki sem fog hitelt adni szavainak.

Jézus példáját követve törekedjünk arra, hogy szavaink és cselekedeteink

egységben legyenek, hogy hiteles legyen életünk tanúságtétele.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Teremtő Istenünk, te úgy rendezel mindent, hogy aki felfuvalkodhatna a

neki juttatott ajándék miatt, az alázkodjék meg hiányai miatt. Egyszer

kegyelmeddel fölemelsz valakit, más dologban meg megalázod.

Uram, add, hogy jól gazdálkodjunk sokféle kegyelmeddel, legyünk

meggyőződve arról, hogy a nekünk juttatott adományok voltaképp másokéi,

mivel az ő javukra adattak. Add, hogy a szeretet által kölcsönösen

szolgáljuk egymást.

Ennek során megértjük, hogy mások adományai egyben a mieink is, és saját

adottságainkat is úgy ajánljuk fel másoknak, mintha valamennyi az övék

volna.

Nagy Szent Gergely

(forrás: Napi evangélium)

A jó és a rossz küzdelme ... (mai evangélium)

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeitek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub

segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbehozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”

Lk 11,15-26

Elmélkedés:

A mai evangélium egy néma emberrel tett csodával kezdődik, akiből Jézus

ördögöt űzött ki. Az ördögűzés tényét nem is vitatja senki, inkább abba

akarnak belekötni, hogy honnan van Jézus hatalma ahhoz, hogy ilyen

cselekedetekre is képes. Némelyek azt gondolják, hogy az alvilági, ördögi

hatalmakkal tud ilyen csodákat véghezvinni. A kötekedők maguk is égi

jeleket követelnek Jézustól, de amikor ezek valóban megtörténnek,

rosszindulatú előítéleteik miatt mégsem hiszen Jézusban.

Válaszában Jézus egyértelművé próbálja tenni, hogy hatalma Istentől

származik. Az ő csodái, amelyek a múltban megtapasztalt isteni csodák

folytatásai, egyúttal Isten új országa megnyilvánulásának a jelei is. Az a

tény, hogy Jézus számos bizonyítékát adja annak, hogy hatalma van a gonosz

lelkek felett, bátorítást ad nekünk, hogy az ő segítségével képesek

vagyunk mi is ellenállni a rossznak és legyőzhetjük a kísértéseket.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, ismét azokkal a bűnökkel vádolom magam, mint

legutóbb. Alig tudok neked valami előrehaladásról beszámolni. Újra csak

gyarlón szolgáltam neked. Pedig jó, igaz, nemes lelkű akarok lenni, neked

akarok szolgálni, téged akarlak teljes szívemből szeretni. Mégis milyen

messzire eltávolodtam ettől a szándékomtól! Sajnálom és bánom.

Legközelebbi alkalommal töredelmesebben vallom be helyettesednek, a

gyóntató atyának bűneimet. Ígérem, kifejezetten megjelölöm egyik gyakran

előforduló hibámat, amelynek leküzdésén a következő gyónásomig fáradozni

fogok.

_______________________________________________

Evangelium minden nap

http://www.evangelium365.hu/

Példabeszéd a magvetőről

¹Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. ²Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. ³Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. ⁵Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. ⁶Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. ⁷Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. ⁸A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. ⁹Akinek füle van, hallja meg!"

Miért beszél Jézus példabeszédekben?

¹⁰Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" ¹¹"Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. ¹²Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. ¹³Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. ¹⁴Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. ¹⁵Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. ¹⁶A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. ¹⁷Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

A példabeszéd magyarázata

¹⁸Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! ¹⁹Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. ²⁰A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, ²¹de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. ²²A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. ²³Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."

(Máté evangéliuma 13,1-23)

Én milyen talaj vagyok?