A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentírás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szentírás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 27., péntek

Amikor a mustármagból fa nő ...

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána  akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést. Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás." Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik , kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz.  Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak." Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4, 26-34
   Elmélkedés:
   Két  példabeszédet   hallottunk  az   evangéliumban  Jézustól   az   Isten
   Országáról. Mindkettő az Isten Országának szüntelenül növekedő és  fejlődő
   természetét világítja meg számunkra. A magvetőről szóló példázat  szerint,
   nekünk, embereknek az  a feladatunk,  hogy az Ország  magvait, azaz  Jézus
   tanítását, elhintsük  a világban,  de a  növekedés már  Isten  kegyelmétől
   függ. A  mustármagról szóló  hasonlat pedig  azt jelzi,  hogy a  legkisebb
   magból a  legnagyobb növény  fog  kinőni. A  mai két  példabeszéd  kapcsán
   azonban arra is felfigyelhetünk, hogy  mennyire érthetően beszél Jézus  az
   Isten Országának belső titkáról és  természetéről. Az egyszerű emberek  is
   könnyen megértik világos beszédét. Amikor tehát mi a magvetés  szolgálatát
   végezvén  szólunk  ugyanerről  a  titokról,  nekünk  is  szem  előtt  kell
   tartanunk, hogy közérthető  legyen a beszédünk.  De arról se  feledkezzünk
   meg, hogy  mi sem  vagyunk  minden ismeretnek  a  birtokában, mi  is  csak
   folyamatosan ismerjük  fel Isten  Országának kimeríthetetlen  természetét.
   Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd  uralma
   növekedjék!
   © Horváth István Sándor
   Imádság:
   Jézus, add, hogy  úgy szóljak mindig,  mintha ez lenne  az utolsó  szavam,
   amelyet kimondok! Add,  hogy mindig  úgy cselekedjem, mintha  ez lenne  az
   utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
   mintha ez lenne  az utolsó gyötrelmem,  amelyet felajánlhatok Neked!  Add,
   hogy mindig úgy imádkozzam,  mintha ez lenne az  utolsó lehetőségem itt  a
   földön, hogy beszélgessek Veled!

2012. január 21., szombat

Isten Igéje 4.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?


Az igazi szőlőtő

 1Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. 2Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. 3Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. 4Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. 6Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. 7Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. 8Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.


16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. 17Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

2012. január 16., hétfő

Isten Igéje 3.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az ott leírtakra?


Jeremiás meghívása  

4Így szólt hozzám az Úr: 5"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára." 6Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." 7De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. 8Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked." 9Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: 10"Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."

2012. január 10., kedd

Isten Igéje 2.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?
2. nap

17Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit. 18Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, 19és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. 20Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. 21Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban. 22Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, 23csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. 24De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.

2012. január 5., csütörtök

Isten Igéje 1.

Az Isten szól hozzánk a Szentíráson keresztül
Van itt néhány Szentírási rész, amit az elkövetkező napokban fogok átelmélkedni, átgondolni, átimádkozni. Mivel ez a blog részben a naplóm is (de csak részben :-) ezért idemásolom ezeket az Igéket. Egyébként Nemes Ödön S.J. atya tollából A Szív című újságban még 2002-ben megjelent egy sorozat, abból valók.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?
(szándékosan nem emelek ki egyetlen szót, mondatot sem.)


18De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki. 19Tudom ugyanis, hogy ez - hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének - üdvösségemre válik. 20Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. 21Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. 22Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. 23Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. 24De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. 25Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára. 26Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok. 

2011. szeptember 26., hétfő

"Aki befogadja ezt a gyermeket ..."

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”
Lk 9,46-50

Elmélkedés:
A mai evangéliumból kiderül, hogy a tanítványok teljesen félreértik Jézus
követésének értelmét, s rangsort akarnak maguk között felállítani. Mindez
ugyanis azok után történik, hogy Jézus megjövendöli szenvedését és
felszólítja őket a kereszthordozásra. Jézus egy gyermeket állít példaképül
eléjük. A gyermeknek nincs hatalma, védtelen, s mások gondoskodó
szeretetére szorul.
De abban a tekintetben is félreértik Jézust a tanítványok, hogy egyeseket
ki akarnak zárni a közösségből, s megtiltják, hogy Jézus nevében jót
tegyen, azt gondolva, hogy kizárólag ők követhetik Jézust.
A Krisztus követés mindenki számára nyitott, aki gyermeki szívvel fogadja
Jézus tanítását s ragaszkodik hozzá.
© Horváth István Sándor

Imádság:
Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!

Napi útravaló a jezsuitáktól (pár perces elmélkedés)

2011. szeptember 25., vasárnap

Biblia olvasásának 5 szabálya


Egy másik blogon találtam rá, egy szerintem kiváló, röviden a lényeget közlő bejegyzésre a Biblia olvasásával kapcsolatban:

A Biblia olvasásának szabályai
1. Nyíltan olvassuk
2. Szeretettel olvasni!
3. Megkülönböztetett tisztelet
4. Személyesen nekem szól
5. Alázattal olvasni

Párbeszéd Isten és ember között - a Szentírás

Minden évben szeptember utolsó vasárnapján, idén szeptember 25-én ünnepli az egyház Szentírás vasárnapját. A biblia védőszentje, Szent Jeromos ünnepéhez, szeptember 30-ához legközelebb eső vasárnap a katolikus egyház különös figyelmet szentel a Szentírásnak.

Bár a Szentírást az Egyház mindig is kiemelten tisztelte, mégis csak a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései szenteltek neki külön ünnepet. A zsinat alkalmával történt először, hogy a világ püspökei a Szent Péter-bazilikában a főhelyre tették és a tanácskozások középpontjába állították a Bibliát. Az 1962 és 1965 között tartott zsinaton a főpapok testülete Dei Verbum címmel új szellemű határozatot fogadott el a Bibliáról, amely többek között arra szólítja fel a katolikusokat, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást.

A szentírásvasárnap megtartását a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia az elsők között rendelte el a világon. Kezdetben nagyböjt egyik vasárnapján ülték meg az ünnepet, később azonban áthelyezték szeptember utolsó vasárnapjára.

Ezen a napon a katolikus közösségek a templomokban kiemelt helyre teszik a Bibliát, és hálát adnak Istennek azért, hogy a szent könyvnek köszönhetően megismerhetik a Teremtő elképzeléseit és akaratát, a helyes erkölcsi értékeket és alapelveket; eligazítást és erőt meríthetnek belőle életük egész folyamán, és bizonyosságot arról, hogy az ember öröklétre kapott meghívást.

MKPK Sajtószolgálat/Magyar Kurír