Walter Tímea: Hívás Amerikába

Három hónapos amerikai kalandom története egy nagy kérdéssel kezdődött, azzal a kérdéssel, amit szerintem minden keresztény fiatal feltesz magának élete során:

Hogyan tudom megismerni Isten akaratát, felismerni az Ő hívását?

A teológusok szerint Isten hívásának megismerésében az alábbi négy dolog biztosan segíthet:

• a Szentírás olvasása
• a rendszeres imádság és a szentségek gyakori vétele
• életem eseményeinek fokozott megfigyelése (és az isteni kegyelem sugallatainak észrevétele)
• a körülöttünk élő emberek, lelkivezető, barátok, család…

Szeretném megmutatni nektek, hogy az Úr mindezeken keresztül hogyan vezetett és hogyan hívott ki az Egyesült Államokba, hogy még jobban megismerhessem az Ő jóságát, szeretetét, békéjét és kreativitását, neki adjak három hónapot az életemből!

2012 tavaszán egyik pillanatról a másikra hatalmas űrt és zavarodottságot éreztem a szívemben, pedig mindenem megvolt: szerető család, komoly párkapcsolat, rendszeres imaélet, irigylésre méltó ifjúsági közösség, lelkivezető, jól menő egyetemi tanulmányok, barátok… Mindez azonban mégsem volt elég.

Valami hiányzott az életemből. Jelentkeztem egy állásra, amit végül nem fogadtam el, mert az összes tervezett nyári táboromat le kellett volna mondanom. Ezután így imádkoztam: „Uram, ha bármi, bármi terved van velem ezen a földön, akkor hívj, és megyek! De legyél konkrét, mert nem akarok azon morfondírozni, hogy valóban hívtál vagy sem. Tessék, Neked adom a nyaram!”

Végül elmentem mindhárom tervezett „lelkileg töltődősnek ígérkező” nyári táboromba, ahol az Úr a következő módokon szólított meg:

1.       Az imádságon keresztül
A nyár elején az ifjúsági közösségünk nyári táborában voltam. Az utolsó előtti nap az egyik lelki programon Jeremiás könyvének 1,5-10 versén elmélkedtünk úgy, hogy kiválasztva és ízlelgetve egy minket megérintő szót vagy szókapcsolatot, beszélgetve az Úrral. Nem áll hozzám közel ez az imamód: általában nincs hozzá türelmem. Az Úr azonban mégis ezenEz az imamód hozzám nem áll közel, általában nincs hozzá türelmem, de az Úr kivételesen akkor ezen keresztül szólt hozzám. Azt sugallta, hogy „Menj el”. Furcsa volt, nem értettem, halvány gőzöm nem volt, hogy miért, vagy hova… semmi lehetőség nem volt kilátásban.

2.       Körülöttünk élő embereken keresztül
Július közepén Homokkomáromba mentem a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség ifjúsági táborába. Volt a táborban egy frissen felszentelt, lelkes amerikai atya is, aki a tábor közepén felhívta a figyelmemet arra, hogy Denverben, ahol lakik, hamarosan indul egy három hónapos program hozzám hasonló fiataloknak, akik a helyüket keresik, s szeretettel várnak. Meglehetősen konkrét hívást kaptam…

3.       Az isteni kegyelem sugallatain keresztül
Augusztus utolsó hétvégéjén néhány fiatal barátunk látogatott városunkba, és egy nagyon eseménydús és lelkiekben gazdag hétvégét töltöttünk együtt. Azokban a napokban a szívem megtelt békével és örömmel. A Szentlélek ajándéka volt, hogy együtt lehettünk, és az Ő kegyelme járt át, amikor azt éreztem, hogy szinte soha nem voltam még annyira boldog, mint akkor!

4.       A Szentíráson keresztül
Amikor már vészesen közeledett az amerikai jelentkezés határideje, kezembe akadt egy idézet a Bibliából: „Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe” (1Kor 1,9). Mikor ezt a mondatot elolvastam, egyszerűen fel sem fogtam! Minden benne volt, amire vágytam. Az Úr tényleg meghallgatja és teljesíti minden igaz vágyunkat! Ez után már nem volt kérdés számomra, hogy – pénzt, időt, fáradságot nem sajnálva, s itthon hagyva barátaimat is –, kimenjek-e három hónapra Amerikába, hogy adjak-e három hónapot az életemből annak, akinek Mindent köszönhetek. 

Így töltöttem három hónapot Denverben, egy szuper közösséggel és a jó Istennel. De ez csak a kezdet…

Az Úr folyamatosan, mindannyiunkat hív. Csak rajtunk múlik, hogy nyitottak vagyunk-e, észrevesszük-e és válaszolunk-e hívására. Vállaljuk-e a hívás elfogadásával járó küldetést? A mai kornak elkötelezett, hiteles keresztényekre, tanúságtevőkre van szüksége, akik képesek arra, hogy az Istentől származó reményt, örömöt és szeretetet sugározzák maguk körül. A Lélek mindenkit sürget. Nem érünk rá nem engedelmeskedni az Úrnak és nem tenni a dolgunkat! Az, hogy itt lehetünk a Földön nem véletlen. Istennek terve van velünk. Azt akarja, hogy éljünk: éljük meg teljesen az életet, éljünk meg szeretetben minden pillanatot.

(forrás: facebook)

Iránytű - hivatástisztázó műhely 2012/13

Időpont: 

2012. október 3., szerda, 18:00

2012. október 17., szerda, 18:00

2012. október 31., szerda, 18:00

2012. november 14., szerda, 18:00

2012. november 28., szerda, 18:00

 

Helyszín: 

Sapientia Főiskola

1052 Budapest, Piarista köz 1.

 

Mi az „Iránytű”?

Az Iránytű Hivatástisztázó Műhelysorozat, mintegy 5 esztendeje működik a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, de nem csak a főiskola hallgatóinak. Több magyarországi szerzetesközösség hivatásgondozója úgy látta, hogy együtt többre mennek, ezért elindítottak egy korábban három, ma két féléves kurzust, így segítve a hivatásukat kereső fiatalokat. Az Iránytűt jelenleg három szerzetesnő (domonkos, nyolc boldogság közösség, szociális testvérek), és két férfi szerzetes (ferencesek, jezsuiták) vezeti, de egyes alkalmakra vendégek is érkeznek (egyházmegyés papok, más szerzetesek, családosok).

 

Az Iránytű célja, hogy segítse azokat a 18 és 40 év közötti szabad állapotú fiatalokat, akik hivatásukat keresik. A vezetők nem hozzák meg helyettük a döntést, nem beszélik rá a keresőket valamelyik életállapotra, a fiatalok csupán támpontokat kapnak, egy „iránytűt a kezükbe”, melyet ők maguk használnak.

 

Az Iránytű alkalmaira szorgalmi időszakban kéthetente kerül sor, félévente 6-6 alkalommal. A legfontosabb témák: az istenkapcsolat, önismeret, család, szerzetesség, papság, közösség, imádság, megkülönböztetés és a döntés. Az alkalmak végén a résztvevők feladatokat kapnak, melyek segítenek elmélyíteni a hallottakat. Ezek elsősorban az egyéni imádságra próbálnak serkenteni, hisz a hivatást leginkább az Úrral való beszélgetésben lehet tisztázni. Emellett a fiatalok lehetőséget kapnak arra is, hogy a vezetőkkel rendszeresen beszélgethessenek a bennük folyó eseményekről. A műhelysorozatot egy néhány napos csendes lelkigyakorlat zárja le.

 

Mikor lesz megint? Hogyan lehet jelentkezni?

 

Az iránytű 2012 őszén indul újból.

 

Helyszín: Sapientia Főiskola, Budapest, V. Ker. Piarista köz 1.

 

Az alkalmak időpontjai: kéthetente szerdán

 

1. félévben: október 3., október 18., október 31., november 14., november 28., december 12.

 

Lesz még egy kirándulásunk Szécsénybe december 1-2-án.

 

2. félévben:február 20., március 6., március 20., április 3., április 17., május 8.

 

Február 1. péntek, virrasztás az Örökimádás templomban a megszentelt élet ünnepe alkalmából.

 

Április folyamán még tervezünk egy látogatást az esztergomi szemináriumba és május 5-re egy kirándulást.

 

Jelentkezési határidő (az első félévre): 2011. szeptember 23.

 

A jelentkezőkkel egy személyes beszélgetés is lesz a kurzus előtt.

 

 Jelentkezés: iranytusapi@gmail.com

 

Szeretettel várunk!

 

 

Milyen is az iránytű?

 

Íme néhány tanúságtétel korábbi résztvevőktől:

 

Nekem főleg sok-sok kérdés szabad megvitatását jelentette: mert amíg pl. a családban, barátok között (még) nem akartam ilyen gondolatot feltárni, addig itt velem hasonló korú fiatalokkal, hasonló problémával foglalkozhattam nagy felelősséggel. A kétszer hat alkalom alatt valami közösség-hangulat vagy élmény is kialakult. A diszkréciót, a jóindulatot, a segítőkezet jelentette nekem az Iránytű.

 

Nekem nagyon tetszett a sorozat, nagyon hasznos, sokrétű volt. Rengeteg kérdésemre választ kaptam. Azok a szempontok kerültek elő, amelyek szerintem a legfontosabbak, a legalapvetőbbek. Sok bölcsességet tanultam belőle, a józan gondolkodás fontosságát. Megerősített abban, hogy bízzak másban, merjem megosztani a gondolataimat, érzéseimet. Segített leküzdeni gátlásaimat, bátortalanságomat. Segített a helyes irányt felismerni.

 

A feladatok jók voltak, mert elgondolkodtattak és egy kicsit közelebb vittek a döntéshez. A szentírási olvasmányok is remekül passzoltak a tematikába. Új volt, hogy mennyire mélyen, személyre szólóan is lehet olvasni a Bibliát. Új imamódszereket ismertem meg. Jók voltak a közös feladatok és beszélgetések is. Az időbeosztás is jó volt, észre sem vettem és elröppent ez a két és fél óra.

 

Segített összetettebben látni a lehetőségeket. Választ kaptam néhány kérdésemre. Reálisabb képet kaptam mind a házasságról, mind a szerzetességről. Köszönöm.

 

Úgy érzem, kicsit tisztázódtak bennem a dolgok: nem kötelességtudatból kell szerzetesnek menni. Isten azt akarja, hogy boldog legyek és üdvösségre vezető lehet a házasság is! Azt hiszem, nagyon erős bennem a vágy a kizárólagosságra - nem vagyok még benne biztos, de talán inkább valaki feleségének szán az Úr.

 

Legtöbbet a vezetők személyes példája és tanúságtételei segítettek, illetve a saját imáim. Ezen kívül a játékosabb feladatok segítettek, mert személetesek voltak és így jobban megmaradnak. A témák közül egyértelműen sokat adtak: a szerzetesség-házasság „megkülönböztetése” és a döntés kérdése.

 

Leginkább az tetszett, hogy különböző rendekből jöttetek, és mindegyiktek nagyon őszintén beszélt tapasztalatairól. Nagyon gyakorlatias volt. Jók voltak a témák, azok sorrendje, felépítése és a házi feladat is. Az utolsó alkalom, a kérdésekre adott válaszok különösen tetszettek, ismét az őszinteség miatt. Itt tényleg kaptam konkrét válaszokat.

 

A legtöbb segítséget a meghívott előadók, illetve a kérdéseinkre adott válaszok jelentették számomra. A „házi feladatok” közül a bibliai részek adtak igazán sokat. Nagyon tetszett a papság, a szerzetesség és a házasság összehasonlítása. A különböző imák „tanulása” nagyon jó volt.

 

Nagyon sokat kaptam. Leginkább magamról tanultam. De nagy ajándék volt sok találkozás is. Mindenképp hitem csúcspontjaként éltem meg, és ezt nagyon köszönöm nektek és a Jóistennek!

 

Kik vezetik?

 

Szentes Judit SSS	Szentes Judit szociális testvér vagyok. 1972-ben születem Sopronban. Az egyetemi tanulmányaim Szegeden és Budapesten végezetem, matematikát és teológiát tanultam. Ötödéves egyetemista koromban köteleződtem el a szerzetesi hivatásban a közösségemben. Többféle apostoli szolgálatra kaptam megbízást azóta, ezek között 12 éve foglalkozom hivatáskereső fiatalokkal, csoportokkal, egyéni kíséréssel. E téren 2003 óta a Esztergom – Budapesti Főegyházmegye női hivatásreferenseként is működöm. Aki többet akar tudni rólam látogassa meg a közösségem honlapját: http://szocialistestverek.hu/
Versegi Beáta Mária, Nyolc Boldogság Közösség	1972-ben születtem Kaposváron. 1991 óta vagyok tagja a Nyolc Boldogság Közösségnek. 11 évet éltem a Zalai dombok között közösségem Homokkomáromi házában, visszavonultabb szemlélődő életet. 2000 óta foglalkozom a közösségemen belül a szerzetesi képzés szolgálatával. Tanulmányaimat Budapesten a Sapientia Szerzetesi Főiskolán, valamint Rómában a Teresianum Pápai Teológiai Egyetemen végeztem. Teológiai doktorátusomat keresztény antropológia szakirányon szereztem meg 2011-ben. 2006-tól tanítok a Sapientia Szerzetesi Főiskolán Lelkiségteológiát és Lelkiségtörténetet. Jelenleg Budapesten élek, közösségem tagjaival együtt az  Örökimádás templom szolgálatában igyekszem tevékenyen részt venni. Az érdeklődők bővebb információt találhat a következő honlapokon: http://nyolcboldogsag.hu/, http://www.orokimadas.hu/
Petres Erika Lúcia OP	1975-ben születtem, Csíkszeredában nőttem fel. 1994-ben léptem be az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Domonkos Nővérek Kongregációjába, megosztani másokkal is az örömhírt Isten szeretetéről. Tanulmányaimat Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskolán végeztem angol szakon, majd Rómában a Pápai Gergely Egyetemen (Gregoriana) filozófia szakon, ahol 2012-ben szereztem meg a doktorátusomat. Az elmúlt tíz évben Szombathelyen, majd Szegeden tanítottam filozófiát, és két éve a Sapientia Szerzetesi Főiskolán tanítok metafizikát, logikát és filozófiatörténetet. Fiatalokkal szerzetesi életem kezdete óta foglalkozom, 2011 augusztusában a hivatásgondozás lett a tanítás mellett a fő szolgálatom. További információ: www.domonkosnoverek.hu
Fr. Dobszay Benedek OFM	Ferences testvérként élek Budapesten. Számomra a ferencességben nagyon vonzó rendalapítónk istentapasztalata, evangélium-központúsága, egyszerűsége, emberközelisége és derűje. Papi szolgálatomban kedves foglalatosságom Isten igéjének hirdetése és az Eucharisztia bemutatása. Hivatásgondozóként több mint 6 éve dolgozom, de amúgy is sokat forgolódom fiatalok körében. Biológiát tanítok egy középiskolában, ifjúsággal foglalkozom a Margit körúti plébánián. További információ:http://ferencesek.hu/hivatas/
Koronkai Zoltán SJ	1972-ben születem. Esztergomban nőttem fel, majd a Műszaki Egyetemen tanultam és 1990-ben villamosmérnök lett belőlem. Elkezdtem a doktorimat, amikor hosszas vívódás után végre igent mondtam az Úr hívására. Először egyházmegyés szeminarista lettem, majd jezsuita szerzetes pap. 2007 júniusa óta hivatásgondozás a feladatom, és 2009 őszétől kollégiumi lelkész is vagyok a Szent Ignác jezsuita szakkollégiumban. További információ: www.jezsuita.hu/hivatas

 

Az Iránytűről a Katolikus Krónikában (MTV)

 

Élet-Forrás - A megszentelt élet napja Szombathelyen (2011.02.02.)

A HIVATÁS (3.)

Hogyan hozd meg döntésedet a hit fényében?

• Imádkozd végig, járd végig a megkülönböztetés lépéseit!
• Olvasd a Szentírást, mint a megkülönböztetés útját!

Mi a megkülönböztetés?

A megkülönböztetés olyan folyamat, melyben próbálom felismerni mit kíván tőlem az Isten, akár egy adott helyzetben, akár életem egészére vonatkozóan.

Rokon az engedelmességgel, hiszen engedelmeskedni akarok Isten tervének, amit felismertem. Isten akarata nem nyakamba vetett teher, hanem alapvetően jó, nekem jó. Sohasem a rossz és a jó közötti választás, mert ez nem választási lehetőség egy hívő ember számára. Ez választás két jó lehetőség között.

A megkülönböztetés azt jelenti, hogy Isten igéjét értelmezzük eseményekre, helyzetekre vonatkozóan, hogy olvasunk az „idők jeleiben”. Ez egy bensőben megtapasztalt ismeret, melynek az érzelmekhez is köze van, nem csak az értelemhez.

Gyakran ellentétes érzelmek viharában vagyunk, sokfelé vonzana a vágyunk. A megkülönböztetés kivezet a viharból, hogy ráébredjünk szívünk legmélyebb vágyaira. Isten nem játszik velünk. Ha őszintén nyitottan állok Isten elé, hogy megtudjam rólam való tervét, akkor szívem legmélyebb vágyaiban felfedezhetem az Ő tervét.

A megkülönböztetés lényege

Van egy alapelv, mely érvényes minden keresztényre bármilyen sajátos hivatása legyen is. Szent Ignác világosan foglalja ezt össze a Lelkigyakorlataiban:

„Az ember azért teremtetett, hogy Istent, a mi Urunkat dicsőítse, tisztelje, szolgálja, s így megmentse a lelkét. Minden más dolog a földön azért teremtetett, hogy segítse az embert elérni örök célját, melyért alkottatott. Ebből következik, hogy olyan mértékben használhatja azokat az ember, amennyiben segítik őt végső célja elérésében, és meg kell szabadulnia tőlük, amennyiben gátolják.”

Olyan egyszerű ez így leírva, de meglepően könnyen, szinte észrevétlenül veszítheti el elsőbbségét életünkben Isten tisztelete, dicsőítése, szolgálata.

A megkülönböztetés lépései

-Imádkozni közömbösségért (szabadságért). A közömbösség szakmai kifejezés itt. Ez nem a „nem törődöm semmivel”. Ez azt jelenti hogy félreteszem a saját ötleteimet, vágyom megismerni és megtenni Isten akaratát, bármi legyen is az.

Még ha el is kötelezem magamat Isten akaratának követésére, előfordulhat, hogy küszködnöm kell saját ötleteim-vágyaim miatt. Ezért fontos, hogy a megkülönböztetés imádságos legyen. Addig kell rajta imádkozni, amíg ki nem alakul a benső szabadság, közömbösség.

-Képzeld el magadat a sajátos helyzetben, melyről döntened kellene, pl. a papságot, szerzetességet. Kezdj úgy élni, mintha ez lenne a végső döntésed, és vezess naplót. Jegyezd fel a pozitív és negatív élményeidet, érzéseidet egy ideig. Szt. Pál írja:

„A Lélek gyümölcse: szeretet, jóság, békesség, türelem, kedvesség, öröm, megbízhatóság, szelídség és mérsékletesség.” (Gal 5,2,2)

Tehát, ha mélyen nyitva vagyok a Szentlélek vezetésére, és ha a döntési szándékomat az öröm, béke stb. érzelmei kísérik, azt úgy fogadhatom, hogy ez lehet Isten rólam való terve.

Hasonló módon hozz ellentétes döntést egy meghatározott időre, ezzel a felmerült szándékoddal szemben. Éld a mindennapjaidat, mintha ez volna a végső döntésed, és jegyezd fel a pozitív és negatív tapasztalataidat naponta. Még akkor is érdemes ezt a harmadik lépést megtenni, ha már az előző lépésnél egyértelműnek tűnik a válasz, mert ez mintegy hitelesíti a megkülönböztetést.

Imádkozz világosságért, hogy felismerd mi is történt. Melyik elképzelt döntésed vezetett a legpozitívebb és melyik a legnegatívabb érzelmi válaszra?

Az ismeret, tudás még nem döntés. A következő lépés, hogy imádkozz a kegyelemért, hogy meg is tudd valósítani, amit felismertél, egyedül Isten akaratára figyelve.

Keress megerősítést. Gyakran csak egy idő múlva érkezik megerősítés, mások döntésén keresztül, a dolgok alakulásán át stb.

A megkülönböztetés lehet, hogy hosszú folyamat, de mindvégig

- imádkozz a Szentlélek vezetéséért és bölcsességért

- gyűjts szakszerű információkat a lehetőségekről, melyek között választani akarsz, mert a megkülönböztetés nem működik légüres térben

- keresd a kívülről jövő megerősítést

- figyeld, mikor növekszik benned az igazság, a szabadság és a békesség.