Valaki értem imádkozott ...

A szék ...

A következő történet közelebb vihet bennünket az imádság értelméhez:

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. „Biztosan várt már engem” – szólalt meg.

„Nem, kicsoda ön?"

„Én vagyok az új segédlelkész - válaszolt a fiatalember.

„Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg. „Becsukná az ajtót?"

A pap, kicsit értetlenül, becsukta az ajtót.

„Ezt sosem mondtam el senkinek, még a lányomnak sem" - mondta a férfi. „De egész életemben sosem tudtam, hogyan imádkozzam. A vasárnapi istentiszteleten hallottam a papot az imádkozásról beszélni, de az egész olyan magas volt nekem...

Aztán feladtam minden próbálkozást" - folytatta - „míg egy nap, úgy négy évvel ezelőtt a legjobb barátom azt mondta nekem: "János, az imádkozás nem más, mint egy Jézussal folytatott beszélgetés. Javaslok neked valamit. Ülj le egy székre, egy másikat tegyél magad elé, és hit által lásd Jézust azon a széken. Ez nem kísérteties, mert ő megígérte: "Én veletek leszek mindig". Aztán beszélj Hozzá, és figyelj Rá úgy, ahogy most velem teszed."

Így aztán, kipróbáltam ezt, és annyira tetszett, hogy minden nap néhány órán keresztül ezt csinálom. De nagyon vigyázok. Ha a lányom meglátná, hogy egy üres székhez beszélek, vagy idegösszeomlást kapna, vagy bezáratna a bolondok házába."

A lelkészt nagyon meghatotta a történet, és biztatta az idős férfit, hogy folytassa így tovább. Aztán imádkozott vele, és visszament a paplakba.
Két nappal később este felhívta a férfi lánya azzal, hogy édesapja aznap délután meghalt.

„És békésen távozott?" - kérdezte.

„Igen, amikor két óra körül indultam otthonról, odahívott az ágyához, elmondta az egyik faviccét, és megpuszilt. Amikor egy órával később hazaértem a boltból, holtan találtam. Volt azonban valami furcsa, atyám. Igazából több mint furcsa - olyan hátborzongató. Úgy tűnik, hogy mielőtt meghalt, apa kihajolt az ágyból, és a fejét az ágy melletti székre hajtotta."

Negyedóra az Oltáriszentség előtt ...

Szent Claret Mária Antal (1807–1870)

gondolatai alapján

Szeretett gyermekem! Látogass meg engem gyak­ran az Oltáriszentségben! Nem szükséges hosszasan maradnod és sokat tudnod ahhoz, hogy örömet sze­rezz nekem. Elég, ha igazán szeretsz. Olyan biza­lommal beszélgess velem, mint legjobb barátoddal!

Kit szeretnél a kegyelmembe ajánlani?

Hogy hívják szüleidet, testvéreidet, barátaidat? Mondd el, amit számukra kérsz! Kérj sokat, nagyon sokat! Szeretem az áldozatos szíveket, akik mások érdekében megfeledkeznek magukról... Nevezd meg azokat a szegényeket, akiken segíteni szeretnél; a betegeket, akiket szenvedni láttál; a bűnösöket, akik megtérését kéred; azokat, akik eltávolodtak tőled, és akikkel szeretnél kiengesztelődni. Emlékeztess ígére­temre, hogy megadom, amit az én Nevemben kértek!

És magadnak milyen kegyelmet szeretnél kér­ni?

Készíts listát arról, amit lelked számára kérsz és jöjj, olvasd fel nekem! Mondd el őszintén, mi­lyen érzékies, büszke, önző, szeretetlen, gyáva és hanyag vagy, és kérd segítségemet, hogy ezektől megszabadulj!

Szegény gyermekem, ne rettenj vissza! Sok szent és kiválasztott lélek van a mennyországban, akik hasonló hibákkal küszködtek, mint te, de lassanként megszabadítottam őket hibáiktól, mi­vel hozzám könyörögtek.

Kérj bizalommal testi és lelki javakat, egész­séget, értelmet, emlékezetet, sikert... Én mindent megadhatok és meg is adok, ha üdvösségedhez szükséges.

És most mit szeretnél, gyermekem? Ha tudnád, milyen szívesen segítek rajtad! Mi a kívánságod? Mondd el részletesen! ... Mire gondolsz? Testvé­reden szeretnél segíteni vagy másokon?

Rám is gondolsz?

Mit kérsz szeretteid részére, akik nem gon­dolnak rám? Mondd el szíved vágyát, és hogy miképpen kívánod azt elérni? Mondd el, ha nem értél célt, és én majd felfedem előtted okát. Kit szeretnél megnyerni tervedhez? Én, a szívek ura, szelíden úgy irányítom őket, ahogyan én aka­rom... Nyugodt lehetsz, hogy melletted leszek minden szükséges segítséggel.

Vannak ellenségeid?

Gyermekem, mondd el részletesen, mi szo­morít? Ki bántott, ki sértette meg önszeretetedet, ki vetett meg? Mondj el nekem mindent és végül meg fogsz bocsátani, mindent meg fogsz bocsá­tani. Én pedig megáldalak.

Talán valami bajtól félsz? Aggodalmat érzel, ami alaptalanul gyötör?

Bízd magadat teljesen gondviselésemre! Itt vagyok, mindet látok és nem hagylak el!

Vannak-e körülötted olyan emberek, akiknek szíve elfordult tőled, közömbösek és hidegek veled szemben, pedig te nem adtál okot rá? Imád­kozz értük, és én visszaviszem őket hozzád, ha szükséges megszentelődésedhez.

Van olyan örömöd, amit szívesen megosztanál velem?

Megengednéd, hogy részt vegyek örömöd­ben? Mondd el, ha öröm érte szívedet tegnap óta! Talán egy váratlan látogatás vagy hirtelen meg­szabadultál félelmedtől, leveleket kaptál vagy rád gondolt valaki? Talán megpróbáltatás ért, és te jobban kiálltad, mint ahogy remélted?

Mindezt én készítettem elő számodra, gyer­mekem. Miért ne adnál hálát a szavakkal: „Kö­szönöm, édes Jézusom!” A hála jótettekre indít és a jótevő szívesen hallja, ha megemlékeznek tetteiről.

Nem kellene valamit megígérned nekem?

Tudod, hogy a szívedben olvasok! Az embere­ket rá lehet szedni, de Istent sohasem! Légy tehát őszinte!

Elhatároztad-e, hogy el akarod kerülni a bűn­re vezető alkalmakat, megválsz mindentől, ami bűnre csábít, hogy nem olvasol olyan könyvet, ami felizgatja képzeletedet és megszünteted azt a kapcsolatot, ami megzavarja lelki békédet? Ba­rátságos és szeretetteljes leszel-e ezen túl azok­hoz, akik megbántottak?

Végezz most lelki szentáldozást!

Ez a legfontosabb, amikor meglátogatsz. Szív­ből mondd:

„Imádott Üdvözítőm, aki itt jelen vagy az Ol­táriszentségben, mindenek felett szeretlek, mint jóságos Apám, jótevőmet és legkedvesebb ba­rátomat. Nagyon bánom, hogy megbántottalak. Lelkem arra vágyakozik, hogy betérj hozzám. De mivel most nem vagyok méltó arra, hogy va­lóban a szívembe fogadjalak, ezért jöjj hozzám kegyelmeddel! Egyesíts magaddal és ne engedd, hogy újból elhagyjalak!”

Gyermekem, most pedig csendben, engedel­mesen, szeretettel és alázattal térj vissza munkádhoz és szeresd Édesanyámat, a Szent Szüzet, aki a te Édesanyád is!

Aztán holnap jöjj el ismét még odaadóbb és szeretőbb szívvel!

Holnap újabb kegyelmeket és újabb áldásokat adok neked.

Szeretetem azonban arra indít, hogy még vala­mit a szívedre kössek.

Vágyva vágyom arra, hogy nemcsak lélekben, hanem a valóságban is betérjek hozzád a szentáldozásban!

Teljesítsd ezért kérésemet, jöjj gyakran asz­talomhoz! Egyed Kenyeremet és igyad Vére­met, amit számodra készítettem! Ne engedd, hogy ettől bármi visszatartson! Jöjj, mihelyt körülményeid megengedik, és szereteted hoz­zám hoz! Szívből bánd meg vétkeidet, az­után fogadj hálás és őszinte szeretettel! Ha eszed Kenyeremet és iszod Véremet, akkor benned maradok és feltámasztalak az utolsó napon.

Az imádság módjai ...

Nagyon tetszik, érdekesnek tartom az alábbi bejegyzést az imádság módjairól:

http://philomelablogja.blogspot.com/2011/08/az-imadsag-modjai.html

röviden összefoglalja az alábbiakat:
1. szóbeli ima
2. elmélkedés
3. szemlélődő imádság

Miért fontos számomra az imádság?

Mert gyermek vagyok. Egy kicsiny gyermek, a Mennyei Atya egyik gyermeke. Az Ő kezében van az életem. Övé mindenem.
Ő teremtett, Ő alkotott, Ő tud rólam mindent. Sok-sok olyan dolgot is, amiről nekem elképzelésem sincs.

Olyan ez, mint amikor a kisfiú v kislány megkérdezi az édesapját, hogy ezt szabad, nem szabad, jó-e amit csinálok, vagy máshogy jobb lenne? Szükség van egy megerősítésre. Attól, aki BIZTOS PONT az életemben. Ő a tökéletes, Ő az életem. Hát persze, hogy beszélgetek Vele! :-) Alig várom a válaszát, a mondanivalóját, a gondolatát, ...

Mindent, ami Tőle van! Nem én vagyok az életem középpontja, hanem Ő! Csakis Ő! :-)

Elmondom, hogy vagyok, mit érzek, mi az örömöm, mi a bánatom, mi fáj, ki bántott meg. Bármit. Nem azért, mintha Ő nem tudná. Erre a kapcsolatra igazán nekem van szükségem.
És meghallgat! És válaszol! Ha nem is mindig akkor és ott. Amikor jónak látja.

Lehet Tőle kérni is, és megadja ami nem ellenkezik az üdvösségemmel:
"Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok ... (Máté 7,7)

Az imádság Istennel való beszélgetés.

A háláról tervezem, hogy később írok.