A legfontosabb döntés

Rövidfilm a Megszentelt Élet Napjáról

Hogyan tudod meg, hogy mire hív Isten? 3/3.

Hogyan tudod meg, hogy mire hív Isten? 3/2.

Hogyan tudod meg, hogy mire hív Isten? 3/1.

...mert katolikusok vagyunk

A megszentelt élet napja - a Szerzetesi Hivatások Napja

A szerzetesi hivatások napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük. A megszentelt élet napja alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelet adott ki, amelyben az Istennek szentelt életről, vagyis a szerzetességről fejti ki gondolatait. 
 

„Ma, a megszentelt élet ünnepén bátorítani, lelkesíteni és megerősíteni akarunk titeket. Ezért veletek együtt köszönjük meg Istennek azokat a testvéreinket, akik Jézust követve az Isten országának és az ember ügyének szentelték magukat. Életük példája kalandra hív mindnyájunkat: annak megértésére, hogy az élet Isten ajándéka, amelyet el kell fogadnunk, és tovább kell adnunk másoknak" - olvasható a körlevélben, amelynek teljes szövege az alábbiakban olvasható:

Bevezetés

Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya.
Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért.

Kedves Testvérek!
Ma, a Megszentelt Élet napját követő vasárnapon, amikor az egész világon hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért, ezt a képet szeretnénk felmutatni nektek: egy törékeny nő áll a figyelem középpontjában, és imádságra indítja a világ vezetőit. Aki az életét Istennek szenteli, képes úgy tanúságot tenni az Ő emberszeretetéről, hogy a világ felfigyel rá, megérti tanúságtételét, és vele együtt ad hálát Istennek.
E képből kiindulva arról szeretnénk szólni körlevelünkben, miről is tanúskodik az Istennek szentelt élet, vagy ahogy egyszerűen hívjuk, a szerzetesség.

folyt. köv.

Hit és hitetlenség

Az elkötelezetten hívő ember sokszor magától értetődőnek tartja a hitet, és nem érti, hogyan tudnak mások hitetlenül élni. Aki a hitből, mint Isten ajándékából meríti erejét a mindennapokban, és aki a hitben él, elcsodálkozik, amikor egyesek mindezt elutasítják. Jézus is elcsodálkozott, amikor látta az emberek hitetlenségét - olvashatjuk az evangéliumban. Hiába beszél Jézus úgy, mint akinek hatalma van, és hiába erősítik meg isteni hatalommal véghezvitt cselekedetei mindazt, amit elmond és tanít, mégis vannak olyanok, akik nem hisznek sem szavainak sem tetteinek. A hitetlenség nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása. Isten türelméből, amelyet a hitetlenek iránt tanúsít, mi is példát meríthetünk. Hiába is próbálnánk valakit erőszakkal vagy hosszas rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az eredménytelen volna.

A hit tudatos és szabad elfogadás. A hitetlenség szándékos, de szabad elutasítás.

(forrás: Mai evangéliumhoz tartozó elmélkedés)

Amikor a mustármagból fa nő ...

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána  akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést. Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás." Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik , kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz.  Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak." Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Mk 4, 26-34

   Elmélkedés:

   Két  példabeszédet   hallottunk  az   evangéliumban  Jézustól   az   Isten

   Országáról. Mindkettő az Isten Országának szüntelenül növekedő és  fejlődő

   természetét világítja meg számunkra. A magvetőről szóló példázat  szerint,

   nekünk, embereknek az  a feladatunk,  hogy az Ország  magvait, azaz  Jézus

   tanítását, elhintsük  a világban,  de a  növekedés már  Isten  kegyelmétől

   függ. A  mustármagról szóló  hasonlat pedig  azt jelzi,  hogy a  legkisebb

   magból a  legnagyobb növény  fog  kinőni. A  mai két  példabeszéd  kapcsán

   azonban arra is felfigyelhetünk, hogy  mennyire érthetően beszél Jézus  az

   Isten Országának belső titkáról és  természetéről. Az egyszerű emberek  is

   könnyen megértik világos beszédét. Amikor tehát mi a magvetés  szolgálatát

   végezvén  szólunk  ugyanerről  a  titokról,  nekünk  is  szem  előtt  kell

   tartanunk, hogy közérthető  legyen a beszédünk.  De arról se  feledkezzünk

   meg, hogy  mi sem  vagyunk  minden ismeretnek  a  birtokában, mi  is  csak

   folyamatosan ismerjük  fel Isten  Országának kimeríthetetlen  természetét.

   Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd  uralma

   növekedjék!

   © Horváth István Sándor

   Imádság:

   Jézus, add, hogy  úgy szóljak mindig,  mintha ez lenne  az utolsó  szavam,

   amelyet kimondok! Add,  hogy mindig  úgy cselekedjem, mintha  ez lenne  az

   utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,

   mintha ez lenne  az utolsó gyötrelmem,  amelyet felajánlhatok Neked!  Add,

   hogy mindig úgy imádkozzam,  mintha ez lenne az  utolsó lehetőségem itt  a

   földön, hogy beszélgessek Veled!

Szeressétek az öregeket!

Boldog II János Pál pápa: Szeressétek az öregeket

 

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú anyákat,
A ráncos, eres kezeket, az elszürkült, sápadt szemeket,
Én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket,
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet
Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek!

Ne tegyétek őket szűk odúkba,
ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat,
enyhítsétek a bánatukat,

Legyen hozzájuk szép szavatok,
legyen számukra mosolyotok,
én nagyon kérlek titeket,
szeressétek az öregeket,
fáradtak ők már eleget,
hogy ti módosabban éljetek.

Ők is elfogadtak titeket,
mikor Isten közéjük ültetett,
azért kérlek titeket,
szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet,
elhívja őket közületek,
ti foglaljátok el helyüket,
mert ti lesztek majd az öregek,
s mindazt, amit nekik tettetek,
azt adják nektek a gyerekek,
azért intelek előre titeket,
szeressétek az öregeket!

Isten Igéje 4.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?

János 15, 1-8;  16-17.

Az igazi szőlőtő

 ¹Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. ²Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. ³Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. ⁴Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. ⁶Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. ⁷Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. ⁸Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. ¹⁷Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

Isten Igéje 3.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az ott leírtakra?

3. nap Jer 1, 4-10

Jeremiás meghívása  

⁴Így szólt hozzám az Úr: ⁵"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára." ⁶Erre azt mondtam: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." ⁷De az Úr így válaszolt: "Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. ⁸Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak - az Úr mondja ezt neked." ⁹Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat és így szólt hozzám: ¹⁰"Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."

Isten Igéje 2.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?

2. nap

ApCsel 20, 17-24.

¹⁷Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit. ¹⁸Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, ¹⁹és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. ²⁰Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. ²¹Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban. ²²Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, ²³csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. ²⁴De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.

Isten Igéje 1.

Az Isten szól hozzánk a Szentíráson keresztül

Van itt néhány Szentírási rész, amit az elkövetkező napokban fogok átelmélkedni, átgondolni, átimádkozni. Mivel ez a blog részben a naplóm is (de csak részben :-) ezért idemásolom ezeket az Igéket. Egyébként Nemes Ödön S.J. atya tollából A Szív című újságban még 2002-ben megjelent egy sorozat, abból valók.

Mennyire vagyok képes azonosulni a Szentírás szavaival és vágyódni az itt leírtakra?

(szándékosan nem emelek ki egyetlen szót, mondatot sem.)

1. nap Fil 1, 18-26.

¹⁸De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki. ¹⁹Tudom ugyanis, hogy ez - hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének - üdvösségemre válik. ²⁰Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. ²¹Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. ²²Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. ²³Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. ²⁴De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. ²⁵Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára. ²⁶Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok. 

Senki nem változtatta meg ennyire az emberek életét ...

Egy kis faluban született, egy vidéki asszony gyermekeként. / Egy másik faluban nőtt fel, ahol harminc éves koráig ácsként dolgozott. / Ezután három évig vándorprédikátorként élt. / Sohasem írt könyvet. Sosem vállalt közhivatalt. / Sohasem volt családja vagy otthona. Nem járt egyetemre. / Sohasem utazott 300 kilométernél messzebbre az otthonától. Nem ért el semmit, amit általában a nagysággal szoktak azonosítani. / Nem volt más megbízólevele, mint saját maga. / Csak harminchárom éves volt, amikor a közhangulat ellene fordult. / A barátai elhagyták. / Az ellenségei elfogták és kicsúfolták a bűnvádi tárgyaláson. / Keresztre feszítették, két gonosztevő közé. / És miközben agonizált, és azt kérdezte Istentől, hogy miért hagyta el őt, / kínzói sorsot vetettek a ruhájára, az egyetlen dologra, amit birtokolt. / Amikor meghalt, egy olyan sírban temették el, amelyet egy barát adott kölcsön. / Húsz évszázad múlt el, és ma ő a világ egyik központi szereplője, / meghatározó tényező az emberiség fejlődése szempontjából. / Egyetlen hadsereg sem, amely azóta masírozott, / egyetlen tengeri flotta sem, amely hajózott, / egyetlen parlament sem, amely ülésezett, / egyetlen király sem, amely uralkodott, / sőt ezek összessége sem változtatta meg annyira az emberek életét, mint ez az egyetlen élet.

(Ismeretlen költő) (In: José I. González Faus: Subversive Memory Subjugatiing Memory: Presenting Jesus of Nazareth, 2001, 3.)

Mitől is lesz boldog egy esztendő?

Minden évben, amikor elérkezik az Újesztendő első napja Katolikus Egyházunk és a Szűzanyát tisztelő és szerető emberek menedéket keresnek egy újabb évre Isten Anyjában, a Boldogságos Szűzben. Az Újév napja ugyanis nem csak a 2012. év első napja, hanem az Isten Anyja ünnepe és a Béke Világnapja is. Ilyenkor szinte természetes, hogy – automatikus módon - Boldog Új Évet kívánunk egymásnak, anélkül, hogy sokszor végig gondolnánk: „Mitől is lesz boldog egy esztendő?” Egyszerűnek tűnik a válasz: Attól lesz boldog egy esztendő minden napja, ha az, az Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére telik el. Telik és nem múlik, teszem hozzá figyelmesen és következetesen! Mert:

• Ha az idő múlik, az azt jelenti, hogy minden nappal, minden órával, minden perccel, minden esztendővel rövidebb lett, egyre kevesebb van még belőle és egyszer egészen elmúlik. • De ha telik, az azt jelenti, hogy nő, minden nappal, minden órával közelebb van a kiteljesedéshez. Telik, azaz, telítődik, mint ahogy egy pohár, egy edény, s aztán egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz. Kiteljesedik benne az élet. • A múló idő elviszi az életet, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örök életet egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátra fele néz, a múltba... • Aki számára telik az idő, az előre néz, még a halálon át is, a jövendő az örökkévalóság felé. • A múló idő öregít, a telő idő pedig megérlel. Az idő múlása nyugtalanít és szomorúvá teszi az embert. Az idő telése pedig vígasztal és megbékít. • Akiben az idő telik, az ősz hajjal nem a szép ifjúság elmúlását, hanem a közelgő örökkévalóság dicsfényének jelét láthatja már. A telő időben a halál kapunyitás, érthető tehát előtte a nyugalom. • A múló időben a halál életünk vége, a telő időben pedig csak a mulandóság vége, az örök élet kiteljesedése.

Egy év, mennyit ér?

• Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell. Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki ezüstérmet nyert az Olimpián. • Minden pillanat kincs, ami a tiéd és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. • A Tegnap történelem! A Holnap rejtelem! A Ma ajándék! • Gondolkodj el: hogyan akarod tölteni a következő évet?

. Minden évben tehát, amikor elérkezik az Újesztendő első napja Katolikus Egyházunk és a Szűzanyát tisztelő és szerető emberek menedéket keresnek egy újabb évre Isten Anyjában, a Boldogságos Szűzben. A Mária Rádióban is érvényes a szabály: Attól lesz boldog egy esztendő minden napja, ha az, az Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére telik el!

Jézus levelet írt !!!

Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik.

Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer az évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek.

Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek.

Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. De tudjátok mi történt? Engem meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége - mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót… pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni…

Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban.

Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! - mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna.

Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami - de nem, én nem kaptam semmit.

Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem?

De megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget.

És - tudjátok - ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint 2000 évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy az életemet adjam értük, hogy megmentsem őket a halálból.

Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.

Még valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét.

Hamarosan lesz egy saját ünnepségem, egy látványos, hatalmas összejövetel, amit soha senki még elképzelni sem volt képes.

Most még dolgozom rajta. Ma küldöm ki a meghívókat - egyet személyesen: Neked.

Tudni szeretném, szándékozol-e részt venni, és foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe - merthogy csak azok jelenhetnek meg az ünnepségen, akiknek nevei ott szerepelnek.

Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok kívül maradnak. Légy felkészült, mert amikor minden kész, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek.

Hamarosan látjuk egymást!

Szeretlek: Jézus Krisztus

(forrás: metropolita.hu )

Hogyan GYŐZHETÜNK a kísértések felett? 8.

f. Győzelem a kereszt által

Éppen most hangsúlyoztuk, hogy a kísértés idején figyelmünket más felé kell irányítani: Krisztusra, a Megváltóra. De miért éppen Őrá, és nem máshová? Ez az Evangélium lényegéhez vezet bennünket: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért." Ez az öt szó határozza meg azt a módot, ahogyan a hívő embernek a bűnnel és a kísértéssel szembe kell néznie. A Golgota csatatér volt, ahol Urunk a kereszten megküzdött a sötétség minden hatalmasságával, és őket nyilvánosan megszégyenítette, mert diadalmaskodott felettük a keresztfa által (Kol 2,15). A kereszt teljes győzelem és döntő diadal, a gonoszság erői teljes vereséget szenvedtek. Ez megtörtént, és ez a legfontosabb.

A hívő embernek tehát nem kell küzdenie azért, hogy győzelmet arasson a gonosz felett, hiszen akkor Krisztus hiába halt volna meg (Gal 2,21). A hívő embernek az az igazi feladata, hogy magáévá tegye a már kivívott győzelmet. A keresztény élet fegyelmezésének éppen az a célja, hogy magunkévá tegyük ezt a győzelmet. Vereségeinknek az az oka, hogy nem hiszünk, nem fogadunk el és nem bízunk. Ha az ember elfogadja a Megtartót és hisz bűnei bocsánatában az Ő véréért, ha fegyelmezetten megmarad mindenkor Őbenne, és a kísértés idején Reá tekint - akkor a bűnnek már nincs hatalma felette. Mert "az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1Jn 5,4).

Egy indiai legenda szerint egyszer egy délceg hindu harcos csatába indult, és olyan vad dühvel és erővel harcolt, hogy senki sem tudott neki ellenállni, százával kaszabolta le az ellenséget. Végül azonban emberére akadt, aki párviadalban levágta a fejét. Olyan vad elszántsággal harcolt azonban, hogy a teste a fej nélkül is tovább osztotta a csapásokat. Ily módon még több ellenséges katonát ölt meg, míg végül valaki rá nem kiáltott: "Hiszen már levágták a fejedet!" Ekkor aztán holtan rogyott össze.

Isten erős Fia a Golgotán levágta a bűn fejét, de a szörnyeteg tovább gyilkol és sebesít meg embereket, mert nem kiáltanak így oda neki. A bűnnek csak a hitetlenség által van ereje. A kísértés csataterén a hívő ember - mint Konstantin császár - emelje fel a tekintetét a keresztre, és lássa meg a lángbetűkkel világító szavakat: "E jelben győzni fogsz!"

(forrás: karizmatikus.hu )

Hogyan GYŐZHETÜNK a kísértések felett? 7.

e. Nézzünk Jézusra

Fordítsuk most figyelmünket egy nagyon gyakorlati kérdésre! Mindannyian kerülünk kísértésbe; mit tegyünk tehát a kísértés pillanatában? Már hangsúlyoztuk, mennyire fontos a kísértés jelentkezésekor azonnal ellenállni; de hogyan valósítsuk ezt meg?

Egy dolog teljesen világos: nagy hiba, ha úgy akarunk győzni a bennünket kísértő rossz fölött, hogy arra összpontosítjuk a figyelmünket. A tapasztalat szerint azonban sokan ezt teszik - s így nem tudnak győzni a kísértés felett. A kísértés legyőzésének nem az a módja, hogy felvesszük a harcot a gonosz ellen, mert akkor figyelmünk arra összpontosul, és minél többet foglalkozunk a gonosszal, annál inkább rabjaivá leszünk. Sokan kudarcot vallanak a kísértés legyőzésében, nem mintha nem próbálnának meg úrrá lenni rajta, hanem mert túlságosan is sokat próbálkoznak, de helytelen módon.

A helyes eljárás az, ha elfordítjuk figyelmünket, máshová tekintünk, és a hívő ember számára ez azt jelenti, hogy "nézzünk Jézusra". Az akarat igazi feladata a figyelem irányítása, és ha a lélek Jézus felé fordul, akkor a gonosz elveszíti vonzerejét, mi pedig megerősödünk az Ő kegyelme és ereje által. Végzetesen hátráltatja az igazi szellemi fejlődést, ha az ember mindig csak önmagával, különösen pedig a saját kísértéseivel foglalkozik. Ez az út nem vezet életre és győzelemre, hanem beteges megszállottságra és hitéletünk elsorvadására. Inkább neveljük rá magunkat arra, hogy a kísértés idején ne önmagunkra tekintsünk, hanem Megváltónkat szemléljük teljes szentségében és hatalmában. A keresztény versenyző félreteszi az akadályokat és a megkörnyékező bűnt, mégpedig azáltal, hogy Jézusra néz (Zsid 12,1-2).

Hogyan GYŐZHETÜNK a kísértések felett? 6.

d. A visszatérő (megrögzött) bűn

Sok hívő ember tapasztalata az, hogy újból és újbál akadályozza őt egy bizonyos bűn, amelybe minduntalan beleesik. Ezt visszatérő vagy "megrögzött" bűnnek nevezzük. Az ilyen embernél, úgy látszik, az erkölcsi küzdelem erre az egy pontra összpontosul. Először is rá kell mutatnunk, hogy balgaság egy bizonyos bűnre összpontosítani a figyelmünket. Sokszor ez a nehézség fő oka. Nagyon szeretnénk, ha senki sem értene félre minket, amikor felvetjük azt a gondolatot, hogy ez a "megrögzött bűn" magát Istent sokkal kevésbé érdekli, mint bennünket. Az emberi természet gonosz, Isten szándéka azonban az, hogy bennünket teljesen tisztává tegyen az Ő Fia által. Istent éppen ezért egész lényünknek a Szentlélek által történő átalakítása érdekli, nem pedig egyes hibák vagy bűnök lenyesegetése. Még az is megtörténhet, hogy azáltal állunk ellene a megváltó kegyelemnek (mely egész lényünket át akarja formálni), hogy egyes pontokon próbáljuk megjavítani a jellemünket, de lényegében nem változunk meg.

A hívő embernek tehát, együttműködve a Szentlélekkel a mindent átfogó fegyelmezettséget kell gyakorolnia, nem pedig egyes, kiválasztott hibákat vagy bűnöket a középpontba állítania. Az ellenség különösen megerősített harciálláspontjai ellen nem sokat ér a szemben-támadás, hanem "átkaroló hadműveletekre" van szükség.

Ha a fegyelmezést állhatatosan az élet egész területére kiterjesztjük, akkor majd az egyes pontok is "behódolnak". A szabály tehát az, hogy gyakoroljunk önuralmat minden területen, és ne irányítsuk minden figyelmünket csak egy valamire.

A sűrűn ismétlődő kudarcoknak egy másik oka, amelyet "Az üres ház" című fejezetben már említettünk, az, hogy nem fogadjuk el és nem használjuk fel helyes és pozitív módon azokat az ösztönöket, indításokat és vágyakat, amelyek benne rejlenek emberi természetünkben. Ezek az ösztönök és indulatok önmagukban nem rosszak, csak akkor romlanak meg és válnak gonosszá, amikor helytelen célra irányulnak. Ugyanazt az ösztönt vagy indulatot lehetne helyes cél felé is irányítani, Isten és embertársaink szolgálatára felhasználni.

Pál harcias természettel született, de ezt nem arra használta fel, hogy a szomszédját fejbe vágja, hanem arra, hogy a "jó harcot" megharcolja. Mi is használhatjuk helyes módon mindazt, ami bennünk van, és akkor az nem fog vulkánként kitömi, ártani és rombolni. Végezetül pedig be kell látnunk, hogy a fegyelmet nem valósíthatjuk meg úgy, hogy meglengetjük a ragyogó elhatározás varázspálcáját. Arra van szükség, hogy nap mint nap a gyakorlatban megvalósítsunk egy-egy elhatározást, és így haladjunk előre az önfegyelmezés útján. Úgy kapjuk meg és érjük el az önfegyelmet a Mester vezetésével, mint ahogyan a versenyző az állandó edzés által lesz erős és ügyes.

(forrás: Karizmatikus.hu)