A következő címkéjű bejegyzések mutatása: papi/szerzetesi hivatásról. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: papi/szerzetesi hivatásról. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 20., vasárnap

Walter Tímea: Hívás Amerikába





Három hónapos amerikai kalandom története egy nagy kérdéssel kezdődött, azzal a kérdéssel, amit szerintem minden keresztény fiatal feltesz magának élete során:

Hogyan tudom megismerni Isten akaratát, felismerni az Ő hívását?

A teológusok szerint Isten hívásának megismerésében az alábbi négy dolog biztosan segíthet:
  • a Szentírás olvasása
  • a rendszeres imádság és a szentségek gyakori vétele
  • életem eseményeinek fokozott megfigyelése (és az isteni kegyelem sugallatainak észrevétele)
  • a körülöttünk élő emberek, lelkivezető, barátok, család…
Szeretném megmutatni nektek, hogy az Úr mindezeken keresztül hogyan vezetett és hogyan hívott ki az Egyesült Államokba, hogy még jobban megismerhessem az Ő jóságát, szeretetét, békéjét és kreativitását, neki adjak három hónapot az életemből!

2012 tavaszán egyik pillanatról a másikra hatalmas űrt és zavarodottságot éreztem a szívemben, pedig mindenem megvolt: szerető család, komoly párkapcsolat, rendszeres imaélet, irigylésre méltó ifjúsági közösség, lelkivezető, jól menő egyetemi tanulmányok, barátok… Mindez azonban mégsem volt elég.

Valami hiányzott az életemből. Jelentkeztem egy állásra, amit végül nem fogadtam el, mert az összes tervezett nyári táboromat le kellett volna mondanom. Ezután így imádkoztam: „Uram, ha bármi, bármi terved van velem ezen a földön, akkor hívj, és megyek! De legyél konkrét, mert nem akarok azon morfondírozni, hogy valóban hívtál vagy sem. Tessék, Neked adom a nyaram!”

Végül elmentem mindhárom tervezett „lelkileg töltődősnek ígérkező” nyári táboromba, ahol az Úr a következő módokon szólított meg:

1.       Az imádságon keresztül
A nyár elején az ifjúsági közösségünk nyári táborában voltam. Az utolsó előtti nap az egyik lelki programon Jeremiás könyvének 1,5-10 versén elmélkedtünk úgy, hogy kiválasztva és ízlelgetve egy minket megérintő szót vagy szókapcsolatot, beszélgetve az Úrral. Nem áll hozzám közel ez az imamód: általában nincs hozzá türelmem. Az Úr azonban mégis ezenEz az imamód hozzám nem áll közel, általában nincs hozzá türelmem, de az Úr kivételesen akkor ezen keresztül szólt hozzám. Azt sugallta, hogy „Menj el”. Furcsa volt, nem értettem, halvány gőzöm nem volt, hogy miért, vagy hova… semmi lehetőség nem volt kilátásban.

2.       Körülöttünk élő embereken keresztül
Július közepén Homokkomáromba mentem a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség ifjúsági táborába. Volt a táborban egy frissen felszentelt, lelkes amerikai atya is, aki a tábor közepén felhívta a figyelmemet arra, hogy Denverben, ahol lakik, hamarosan indul egy három hónapos program hozzám hasonló fiataloknak, akik a helyüket keresik, s szeretettel várnak. Meglehetősen konkrét hívást kaptam…

3.       Az isteni kegyelem sugallatain keresztül
Augusztus utolsó hétvégéjén néhány fiatal barátunk látogatott városunkba, és egy nagyon eseménydús és lelkiekben gazdag hétvégét töltöttünk együtt. Azokban a napokban a szívem megtelt békével és örömmel. A Szentlélek ajándéka volt, hogy együtt lehettünk, és az Ő kegyelme járt át, amikor azt éreztem, hogy szinte soha nem voltam még annyira boldog, mint akkor!

4.       A Szentíráson keresztül
Amikor már vészesen közeledett az amerikai jelentkezés határideje, kezembe akadt egy idézet a Bibliából: „Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe” (1Kor 1,9). Mikor ezt a mondatot elolvastam, egyszerűen fel sem fogtam! Minden benne volt, amire vágytam. Az Úr tényleg meghallgatja és teljesíti minden igaz vágyunkat! Ez után már nem volt kérdés számomra, hogy – pénzt, időt, fáradságot nem sajnálva, s itthon hagyva barátaimat is –, kimenjek-e három hónapra Amerikába, hogy adjak-e három hónapot az életemből annak, akinek Mindent köszönhetek. 

Így töltöttem három hónapot Denverben, egy szuper közösséggel és a jó Istennel. De ez csak a kezdet…

Az Úr folyamatosan, mindannyiunkat hív. Csak rajtunk múlik, hogy nyitottak vagyunk-e, észrevesszük-e és válaszolunk-e hívására. Vállaljuk-e a hívás elfogadásával járó küldetést? A mai kornak elkötelezett, hiteles keresztényekre, tanúságtevőkre van szüksége, akik képesek arra, hogy az Istentől származó reményt, örömöt és szeretetet sugározzák maguk körül. A Lélek mindenkit sürget. Nem érünk rá nem engedelmeskedni az Úrnak és nem tenni a dolgunkat! Az, hogy itt lehetünk a Földön nem véletlen. Istennek terve van velünk. Azt akarja, hogy éljünk: éljük meg teljesen az életet, éljünk meg szeretetben minden pillanatot.

(forrás: facebook)

2012. október 15., hétfő

Örökfogadalom a Don Bosco Nővéreknél Mogyoródon

 

Sok helyi, külföldi és az ország különböző pontjáról érkezett hívő jött, hogy közösen együtt imádkozva szeretetükkel és jelenlétükkel kísérjék Kovács Katalin FMA nővért, aki ebben a szentmisében tett örök fogadalmat, felajánlva életét Jézus Krisztusnak, az emberek, különösen is a fiatalok szolgálatára. A Hit Évének e nagy eseményén örömmel köszöntöttük templomunkban a Szalézi Nővérek Padovából érkezett rendi vezetőségét.
Az ünnepi szentmisét Dr. Beer Miklós Váci Megyés Püspök Atya mutatta be, aki kiemelte, hogy a ma élő keresztényeknek szükségük van az ilyen tanúságtevő életekre.
A szentmise végén a Szalézi Nővérek agapéra hívták a vendégeket, ahol ki-ki maga is átadhatta jókívánságait az új örökfogadalmas Nővérnek.

Kedves Kati nővér Isten éltessen, és tartson meg örök szeretetében!


http://szentmihaly.eu/Tóth József Miklós plébános/szaleziak.hu

img_0096   img_4072 

2012. szeptember 3., hétfő

Iránytű - hivatástisztázó műhely 2012/13

Nyomtatóbarát változatSend by email
Időpont: 
2012. október 3., szerda, 18:00
2012. október 17., szerda, 18:00
2012. október 31., szerda, 18:00
2012. november 14., szerda, 18:00
2012. november 28., szerda, 18:00
 
Helyszín: 
Sapientia Főiskola
Mi az „Iránytű”?
Az Iránytű Hivatástisztázó Műhelysorozat, mintegy 5 esztendeje működik a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, de nem csak a főiskola hallgatóinak. Több magyarországi szerzetesközösség hivatásgondozója úgy látta, hogy együtt többre mennek, ezért elindítottak egy korábban három, ma két féléves kurzust, így segítve a hivatásukat kereső fiatalokat. Az Iránytűt jelenleg három szerzetesnő (domonkos, nyolc boldogság közösség, szociális testvérek), és két férfi szerzetes (ferencesek, jezsuiták) vezeti, de egyes alkalmakra vendégek is érkeznek (egyházmegyés papok, más szerzetesek, családosok).
 
Az Iránytű célja, hogy segítse azokat a 18 és 40 év közötti szabad állapotú fiatalokat, akik hivatásukat keresik. A vezetők nem hozzák meg helyettük a döntést, nem beszélik rá a keresőket valamelyik életállapotra, a fiatalok csupán támpontokat kapnak, egy „iránytűt a kezükbe”, melyet ők maguk használnak.
 
Az Iránytű alkalmaira szorgalmi időszakban kéthetente kerül sor, félévente 6-6 alkalommal. A legfontosabb témák: az istenkapcsolat, önismeret, család, szerzetesség, papság, közösség, imádság, megkülönböztetés és a döntés. Az alkalmak végén a résztvevők feladatokat kapnak, melyek segítenek elmélyíteni a hallottakat. Ezek elsősorban az egyéni imádságra próbálnak serkenteni, hisz a hivatást leginkább az Úrral való beszélgetésben lehet tisztázni. Emellett a fiatalok lehetőséget kapnak arra is, hogy a vezetőkkel rendszeresen beszélgethessenek a bennük folyó eseményekről. A műhelysorozatot egy néhány napos csendes lelkigyakorlat zárja le.
 
Mikor lesz megint? Hogyan lehet jelentkezni?
 
Az iránytű 2012 őszén indul újból.
 
Helyszín: Sapientia Főiskola, Budapest, V. Ker. Piarista köz 1.
 
Az alkalmak időpontjai: kéthetente szerdán
 
1. félévben: október 3., október 18., október 31., november 14., november 28., december 12.
 
Lesz még egy kirándulásunk Szécsénybe december 1-2-án.
 
2. félévben:február 20., március 6., március 20., április 3., április 17., május 8.
 
Február 1. péntek, virrasztás az Örökimádás templomban a megszentelt élet ünnepe alkalmából.
 
Április folyamán még tervezünk egy látogatást az esztergomi szemináriumba és május 5-re egy kirándulást.
 
Jelentkezési határidő (az első félévre): 2011. szeptember 23.
 
A jelentkezőkkel egy személyes beszélgetés is lesz a kurzus előtt.
 
 Jelentkezés: iranytusapi@gmail.com
 
Szeretettel várunk!
 
 
Milyen is az iránytű?
 
Íme néhány tanúságtétel korábbi résztvevőktől:
 
Nekem főleg sok-sok kérdés szabad megvitatását jelentette: mert amíg pl. a családban, barátok között (még) nem akartam ilyen gondolatot feltárni, addig itt velem hasonló korú fiatalokkal, hasonló problémával foglalkozhattam nagy felelősséggel. A kétszer hat alkalom alatt valami közösség-hangulat vagy élmény is kialakult. A diszkréciót, a jóindulatot, a segítőkezet jelentette nekem az Iránytű.
 
Nekem nagyon tetszett a sorozat, nagyon hasznos, sokrétű volt. Rengeteg kérdésemre választ kaptam. Azok a szempontok kerültek elő, amelyek szerintem a legfontosabbak, a legalapvetőbbek. Sok bölcsességet tanultam belőle, a józan gondolkodás fontosságát. Megerősített abban, hogy bízzak másban, merjem megosztani a gondolataimat, érzéseimet. Segített leküzdeni gátlásaimat, bátortalanságomat. Segített a helyes irányt felismerni.
 
A feladatok jók voltak, mert elgondolkodtattak és egy kicsit közelebb vittek a döntéshez. A szentírási olvasmányok is remekül passzoltak a tematikába. Új volt, hogy mennyire mélyen, személyre szólóan is lehet olvasni a Bibliát. Új imamódszereket ismertem meg. Jók voltak a közös feladatok és beszélgetések is. Az időbeosztás is jó volt, észre sem vettem és elröppent ez a két és fél óra.
 
Segített összetettebben látni a lehetőségeket. Választ kaptam néhány kérdésemre. Reálisabb képet kaptam mind a házasságról, mind a szerzetességről. Köszönöm.
 
Úgy érzem, kicsit tisztázódtak bennem a dolgok: nem kötelességtudatból kell szerzetesnek menni. Isten azt akarja, hogy boldog legyek és üdvösségre vezető lehet a házasság is! Azt hiszem, nagyon erős bennem a vágy a kizárólagosságra - nem vagyok még benne biztos, de talán inkább valaki feleségének szán az Úr.
 
Legtöbbet a vezetők személyes példája és tanúságtételei segítettek, illetve a saját imáim. Ezen kívül a játékosabb feladatok segítettek, mert személetesek voltak és így jobban megmaradnak. A témák közül egyértelműen sokat adtak: a szerzetesség-házasság „megkülönböztetése” és a döntés kérdése.
 
Leginkább az tetszett, hogy különböző rendekből jöttetek, és mindegyiktek nagyon őszintén beszélt tapasztalatairól. Nagyon gyakorlatias volt. Jók voltak a témák, azok sorrendje, felépítése és a házi feladat is. Az utolsó alkalom, a kérdésekre adott válaszok különösen tetszettek, ismét az őszinteség miatt. Itt tényleg kaptam konkrét válaszokat.
 
A legtöbb segítséget a meghívott előadók, illetve a kérdéseinkre adott válaszok jelentették számomra. A „házi feladatok” közül a bibliai részek adtak igazán sokat. Nagyon tetszett a papság, a szerzetesség és a házasság összehasonlítása. A különböző imák „tanulása” nagyon jó volt.
 
Nagyon sokat kaptam. Leginkább magamról tanultam. De nagy ajándék volt sok találkozás is. Mindenképp hitem csúcspontjaként éltem meg, és ezt nagyon köszönöm nektek és a Jóistennek!
 
Kik vezetik?
 

Szentes Judit SSS
Szentes Judit szociális testvér vagyok. 1972-ben születem Sopronban. Az egyetemi tanulmányaim Szegeden és Budapesten végezetem, matematikát és teológiát tanultam. Ötödéves egyetemista koromban köteleződtem el a szerzetesi hivatásban a közösségemben. Többféle apostoli szolgálatra kaptam megbízást azóta, ezek között 12 éve foglalkozom hivatáskereső fiatalokkal, csoportokkal, egyéni kíséréssel. E téren 2003 óta a Esztergom – Budapesti Főegyházmegye női hivatásreferenseként is működöm. Aki többet akar tudni rólam látogassa meg a közösségem honlapját: http://szocialistestverek.hu/

Versegi Beáta Mária, Nyolc Boldogság Közösség
1972-ben születtem Kaposváron. 1991 óta vagyok tagja a Nyolc Boldogság Közösségnek. 11 évet éltem a Zalai dombok között közösségem Homokkomáromi házában, visszavonultabb szemlélődő életet. 2000 óta foglalkozom a közösségemen belül a szerzetesi képzés szolgálatával. Tanulmányaimat Budapesten a Sapientia Szerzetesi Főiskolán, valamint Rómában a Teresianum Pápai Teológiai Egyetemen végeztem. Teológiai doktorátusomat keresztény antropológia szakirányon szereztem meg 2011-ben. 2006-tól tanítok a Sapientia Szerzetesi Főiskolán Lelkiségteológiát és Lelkiségtörténetet. Jelenleg Budapesten élek, közösségem tagjaival együtt az  Örökimádás templom szolgálatában igyekszem tevékenyen részt venni. Az érdeklődők bővebb információt találhat a következő honlapokon: http://nyolcboldogsag.hu/,
http://www.orokimadas.hu/

Petres Erika Lúcia OP
1975-ben születtem, Csíkszeredában nőttem fel. 1994-ben léptem be az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Domonkos Nővérek Kongregációjába, megosztani másokkal is az örömhírt Isten szeretetéről. Tanulmányaimat Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Főiskolán végeztem angol szakon, majd Rómában a Pápai Gergely Egyetemen (Gregoriana) filozófia szakon, ahol 2012-ben szereztem meg a doktorátusomat. Az elmúlt tíz évben Szombathelyen, majd Szegeden tanítottam filozófiát, és két éve a Sapientia Szerzetesi Főiskolán tanítok metafizikát, logikát és filozófiatörténetet. Fiatalokkal szerzetesi életem kezdete óta foglalkozom, 2011 augusztusában a hivatásgondozás lett a tanítás mellett a fő szolgálatom. További információ: www.domonkosnoverek.hu

Fr. Dobszay Benedek OFM
Ferences testvérként élek Budapesten. Számomra a ferencességben nagyon vonzó rendalapítónk istentapasztalata, evangélium-központúsága, egyszerűsége, emberközelisége és derűje. Papi szolgálatomban kedves foglalatosságom Isten igéjének hirdetése és az Eucharisztia bemutatása. Hivatásgondozóként több mint 6 éve dolgozom, de amúgy is sokat forgolódom fiatalok körében. Biológiát tanítok egy középiskolában, ifjúsággal foglalkozom a Margit körúti plébánián. További információ:http://ferencesek.hu/hivatas/

Koronkai Zoltán SJ
1972-ben születem. Esztergomban nőttem fel, majd a Műszaki Egyetemen tanultam és 1990-ben villamosmérnök lett belőlem. Elkezdtem a doktorimat, amikor hosszas vívódás után végre igent mondtam az Úr hívására. Először egyházmegyés szeminarista lettem, majd jezsuita szerzetes pap. 2007 júniusa óta hivatásgondozás a feladatom, és 2009 őszétől kollégiumi lelkész is vagyok a Szent Ignác jezsuita szakkollégiumban.
További információ: www.jezsuita.hu/hivatas
 
 

2012. augusztus 22., szerda

Zsófia nővér örökfogadalma

Örökre Istennek adni magamat - örökfogadalom Ipolybalogról Budakeszin

2012. augusztus 7. különleges nap volt mindannyiunk számára, akik ismerjük Kortis Mónika Zsófia nővért. Erre a napra volt kitűzve ugyanis az ő örökfogadalma, melyre "Az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja" nevében kaptunk meghívást. Legalább olyan fontos és életbevágó esemény ez egy szerzetesnővér életében, mint egy kispapnak a papszentelés (diakónusszentelés), vagy egy "világi" hívőnek a házasságkötés.
E nagy eseményt magába foglaló szentmisének a budakeszi Havas Boldogasszony templom adott helyszínt:



Ipolybalogról egy egész autóbusznyi hívő jött el erre az eseményre, s több "vékás" autó is. Papok közül külön megemlíteném a balogi (születésű) Dobos Péter atyát, a balogi (Balogon jelenleg működő) György Ferenc atyát, s a szintén balogi (születésű) Gyurász Pál diakónust. 



Nagy Szilvia Andrea nővér - a szomszéd (Balognak) községből, Inámból


a szerzetesnővérek scholaja (kórusa) gyönyörűen énekelt

Nekem az a megtiszteltetés jutott, hogy ebben az ünnepi szentmisében is felolvashattam a szent evangéliumot


balogiak egy csoportja



Az egyik, s számomra legmeghatóbb pillanat volt, mikor a teljes önátadás jeleként Zsófia nővér arcra borult Isten szent színe előtt, s testével a keresztrefeszített Krisztus alakját formálta meg


Deák Hedvig OP általános főnöknő

a szentmise szónoka






A szentmise főcelebránsa



Az örökfogadalom utáni örömteli pillanatok, mikor a rendtársak gratulálnak (inkább "kegyelmet kívánnak") az új "örökfogadalmas"-nak

A szentmise további szent mozzanatai:












Zsófia nővér

Mindannyian imádkozzunk érte, hogy egész életében tapasztalja, hűséggel megtartsa, s minden embernek átadja Krisztus szeretetét!
Köszönet Istennek és minden tevékenyen résztvevőnek, hogy jelen lehettünk e nagy-, és megható eseményen.

a képekért köszönet a fotósnak: apukámnak