Elég régen írtam személyes bejegyzést. Most megint olyan dolog történt velem, amit muszáj leírnom. Sok év után itt vagyok a finisben. Mindössze 2, azaz KETTŐ db záróvizsga hiányzik a diplomához. Nem hiszem el, hogy nem tudom megcsinálni. Már megint. És újra és újra. A maximum teljesítményt beleadtam a tanulásba. Mindent. Igen, nem tudtam, nem tudok többet tenni.
Megbuktam.
Csak így. És nem az jelenti a nehézséget, hogy újra egyes, "nem lett meg"! Nem. Az idő. Már az is fájó, ha belegondolok, hogy 2003-ban!!! kezdtem az egyetemet sok más csoporttársammal együtt. Vannak akik már végeztek, nem mindenki. Fáradok. Belefáradtam. Összetörök. Elesek. Aztán újra felállok. Mit tehetek mást. 2010-ben védtem meg a szakdolgozatot. Mindössze 4 db záróvizsgát kell teljesíteni még utána. Ebből kettő megvan. De ez az utóbbi kettő kifog rajtam.
Két óriás vastag tankönyv + a törvény. (majdnem) szó szerint. Nem részletezem, annyi a lényeg, hogy nem tudtam pontosan visszaadni amit kellett volna. Pedig a tanár rendes volt, kérdezgetett.
Már nem olyan vagyok, mint régebben. Tanulás szempontjából. Anno elő nem fordulhatott, hogy egy (bármilyen) vizsgán legkésőbb másodjára ne menjek át. Most aki záróvizsgán bukik, egy fél év múlva mehet újra. Tehát ebből jó esetben október közepe - vége felé. Hoppá.
Ez van. Újabb félév. Újabb pénz, idő, energia, küzdelmek.
Amikor az Úristennek más volt a terve ... Lépjünk tovább. Bementem a kápolnába. Hálát adtam, dicsőítettem. És itt most nem rólam van szó elsősorban, hanem a helyzetről. Nem lehet, hogy ebben a földi életünkben bármi is elválasszon minket a mi drága jó Istenünktől! Nem lehet! Nem fog ki rajtam egy vizsga, akkor is ha sokadik, ha összeroppantam, földre estem újra.
Erősebb az Úr. Hát most igyekszem felállni a földről, talpon maradni, és tovább lépkedni a Szeretet útján. Kisebb vagy nagyobb lépésekkel. Ha az Úr fel tudott állni a földről, akkor én is fel tudok. Csak kérlek, Uram, hogy adj ehhez erőt, kitartást, türelmet, mert csak Veled együtt tudom hordozni a keresztemet. Ja, és köszönet érte. Nyilván Te tudod, mit miért teszel, vagy engedsz meg. Jézusom, bízom Benned!
Sajnálom. :( Sokat gondolkodtam, mit is írjak minderre Neked. Csak annyit tudok: ne add fel, Krisztus is végig-végig kitartott! Jó, hogy az eséseire gondolsz, hisz mindig felkelt. Hajrá! Előre a Szentlélekkel! :)
VálaszTörlésKöszi a biztatást :-) Már alig bírom, de muszáj. Az Úrba kapaszkodom, Ő az egyetlen vigaszom ebben a helyzetben. Máshogy nem is lehetne.
Törlés