A mai evangélium elmélkedésében megragadott a következő:
"Az irgalmas Isten ugyanis képes eltörölni minden bűnünket, s új életet kezdhetünk vele. Igen, az isteni kegyelem beavatkozik emberi életünkbe, hogy minket felemeljen."
Miért fontos a bűnről egyáltalán (és néha oly sokat) beszélni, miért fontos, hogy Isten képes eltörölni a bűneinket?
Mert a bűneink beszennyeznek minket! Láthatatlanok ugyan, de Isten mindent lát.
Mi a bűn?
"Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten, lelkiismerete szavának. Véletlenül vagy tudatlanságból elkövetett bűn nincs. Hívő és nemhívő egyaránt követhet el bűnt. Hiszen a nemhívőt is irányítja lelkiismerete." (Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel)
Mindenkinek van lelkiismerete.
Voltak idők, amikor én is nyakig voltam a bűnben. A múltamról keveset mondtam eddig, vallásosan nevelt anyukám, csak hol közelebb, hol távolabb voltam Istentől. Nyilván változik az ember. Arra emlékszem, hogy akkor és ott, abban a pillanatban valami nagyon jó történt. És alig vártam a következőt, utána pedig újból a következőt ... Akkor azt éreztem. A legrosszabb az egészben, hogy annyira mélyen voltam, hogy nem is vettem észre a mélységeket. Időben jóval később tudatosult, hogy nem szabad így folytatnom az életemet. Egyenesen gurultam le a lejtőn, az Úr kegyelme állított meg.
A lelkiismeretem jelzett. ha így haladsz, ennek nem lesz jó vége! Ha látni lehetett volna a bűnt, a kezeim (és lehet, hogy az egész testem) kb ennyire piszkos volt, mint itt a képen! És még mosolyogtam is hozzá, mert jó volt! Persze, ezekről a dolgokról nem beszéltem akkor senkinek.
Az is az Úr műve, hogy most már tudok róla beszélni, írni.
A testem, a testi vágyak vezettek. - test és a Lélek kettőssége, már volt szó róla.
Isten jósága és irgalma fékezett le, segített, hogy észhez térjek, vagyis inkább Ő térített észhez.
Beláttam, hogy én ennél mélyebbre nem akarok süllyedni. Sem testileg, sem lelkileg. Elkezdtem akkor megbánni a bűneimet...
Egy tisztulási folyamatot éltem végig. Mintha könnyebb lennék, ahogy pakoltam le a vállamról a terheket, mintha egyre tisztább lennék, egyre jobban érzem magam.... és nemcsak akkor. Hosszútávon.
Azóta hosszú évek teltek el. Már máshogy látom a dolgokat. Ahogy egy pici foltot, piszkot érzek a kezemen, a testemen, máris megyek mosakodni :-)
Hú, ezt most jól megmondtam. Szóval gyónni, bűnbánatot tartani. Egyszerűen megundorodtam a bűntől. Mert azt már megtapasztaltam, hogy könnyebb az apró bűnöktől gyakrabban megszabadulni, mint az óriás bűnöktől ritkábban. Ez van.
Ha most félreteszem a vallást egy kicsit, és csak a lelkiismeretet nézem:
két ember kijön a boltból. Az egyik lopott egy kicsi de értékes műszaki kütyüt, a másik ugyanazt kifizette a pénztárnál. Ne mondja senki, hogy mindketten ugyanúgy jönnek ki!
A lelkiismeret Isten szava bennünk.
