Szó szerint Isten kegyelméből mehettem el Medjugorjébe. A beteglátogató csoportba jelentkeztem, de az indulás előtt nem sokkal kiderült, hogy nem indul a busz, mivel nincs elég jelentkező. Ezért megkérdeztem egy másik csoport vezetőjét, hogy náluk van-e még hely. Ha már az a pénz úgyis erre van félretéve. "Kettő is van!" Így ezzel a csoporttal tudtam kijutni a Fesztiválra.
Nagyon vegyes érzések, tapasztalatok, történések voltak. Medjugorje minden alkalommal kettős számomra. Nagyon kegyelemteli, Isten léte szinte kézzel fogható, a sok ember közös imája, éneke által az ember mintha a Mennyország előszobájában lenne.
A másik oldalon folyamatos támadások, kísértések, nehézségek. Helyzetek, amikor nem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt szeretném. Vajon mit kezdek velük? Duzzogok, mérgelődök, vagy elfogadom? Mit lépek bizonyos helyzetekben, hogyan reagálok?
(Csak egy példa: a női mosdónál folyamatos a sorban állás. A férfiaknál SOHA. Egy alkalommal közel fél órába telt, amíg bejutottam ...)
Hálát adok az Úrnak a nehéz helyzetekért is, mert tanultam belőlük: bizony nagyon meg kell erősödnöm ...
Viszont a legfontosabb, hogy úgy érzem, a hivatásomban megerősödtem. Uram, érints meg engem, szólj hozzám, válaszolj. Mit vársz tőlem?
Pláne mert azzal a fiúval utaztam, aki igencsak közel áll hozzám, jó barátok vagyunk. Már régóta. Ezért is írtam régebben a ködös bejegyzést. Igen, oszlik a köd ... Ha lassan is, de folyamatosan tisztulnak a dolgok. A hivatáskeresés egy út, egy hosszú folyamat.
Nem akarok hosszan írni, inkább hálát adok az Úrnak, hogy újra, immáron ötödjére (!) eljuthattam oda, ahol az Ég és a Föld összeér. A szavak nem tudják kifejezni azt a hálát, ami most a szívemben van.
Áldott legyen az Isten mindörökké! Amen.
Ez a hely tényleg olyan, mintha közelebb lenne az ember a Mennyekhez. Remélem életedben sok kegyelem forrása lesz ez az út, főként a hivatásodban meg fogsz erősödni:-)
VálaszTörlés