Amikor az Úrnak más volt a terve ...

Írok egy rövid bejegyzést a tegnapi „élményeimről”. Nem szeretném a nevén nevezni, de az egyik legnehezebb egyetem záróvizsgáján voltam. Szavakkal nem lehet körülírni, hogy mennyire sokat készültem erre a vizsgára. Egyenként dolgoztam ki a több mint 100 tételt, órai előadások hanganyagát hallgattam, szinte folyamatosan, olvastam, visszamondtam, ismételtem, stb.

Az volt a szívemben, hogy BÁRMI is lesz, igyekszem elfogadni az Úr akaratát. Vagy sikerül, vagy nem. Már olyan sok kudarc – elesés – újra felállás van mögöttem, hogy meglepetés nem érhet. Így mentem el vizsgázni. Nagyon jó, rendes bizottsághoz kerültem, valóban segítőkészek voltak.

3 tételt kellett húzni, leültem kidolgozni. Nem tudom, mi volt az oka, de a legfontosabb tételről egyszerűen nem jutott eszembe semmi, SEMMI!!!!! Pedig olvastam, tanultam, felmondtam, visszamondtam még korábban! Mi történt, mi történhetett?

Hiába kérdezgettek, próbáltak segíteni. A másik két tételről mondtam mindent, amit tudtam, szinte pontosan a törvényt.

A mellettem lévő vizsgázó az asztal alatt kivette a könyvet a táskájából, kimásolta az egész tételét … én ezt nem tudtam volna megcsinálni ilyen helyzetben. És egyébként sem.

Reménykedtem. Hosszú órák teltek még el, mert meg kellett várni a többi felelőt is. Mindenkit a csoportban.

ELÉGTELEN! – hallottam a nevem után. Ez van. Ez az Úr akarata, legyen úgy, ahogy Ő akarja, ami az Ő tervében benne van. Elfogadom. Emberi dolog a szomorúság. Mert ennek óriási a súlya. Egyrészt a 11500 ft vizsgadíj. Másrészt a tény, hogy legkorábban körülbelül júniusban mehetek ebből a tárgyból újra. Megint egy fél év …. Már ki sem merem mondani, hogy hányadik….

Utána bementem a kápolnába hálát adni. Elfogadni. Beszélgetni az Úrral. Sírni. Dicsőíteni. Éppen (!) szentmise volt. Pont akkor. Találkoztam Azzal, Aki a legfontosabb az életemben. Aki mindennek, igen, MINDENNEK értelmet ad. Így jöttem haza tegnap, megköszönve, elfogadva az Isten akaratát. Békével a szívemben.

Most készülök a következő óriás vizsgámra, ami még decemberben lesz …

A bejegyzés melletti kép fejezi ki a legjobban a mostani lelkiállapotomat. Imádkozok, felfelé tekintek, az Úrban bízom ... Szüntelenül ...